Groó Gyula, aki kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki elsősorban a valláspedagógia terén.
Győr, 1913. április 18. – Bp., 1989. április 23.: evangélikus lelkész.
A középiskolát a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban végezte 1923–1931 között, teológiát hallgatott Sopronban, a Magyar Kir. Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Karán 1935-ig és Baselben 1936-ig. 1935. szeptember 29-én Kapi Béla püspök lelkésszé avatta, s megkezdte szolgálatát segédlelkészként Győrött. Lelkészi szakvizsgát tett 1937-ben, egyházkerületi missziós lelkész 1938–39-ben. 1939 és 1949 között vallásoktató lelkész. Budapesten egyetemes főtitkár 1952-ig, Szentendrén segédlelkész. 1955– 56-ban Pesthidegkúton szolgált, december 1-jén kinevezték az evangélikus sajtóosztály vezetőjévé. 1959. augusztus 1-jétől a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia gyakorlati teológiai tanszékének tanára. 1965. május 1-jén teológiai doktorrá avatták. 1984-ben vonult nyugalomba. Kiterjedt irodalmi munkásságot fejtett ki elsősorban a valláspedagógia terén: az Evangélikus Nevelő című pedagógiai folyóiratot szerkesztette, hittankönyveket írt.
