Jáky Ferenc, aki több évig vezérszerepet vitt az énekügyi mozgalmakban.
Győr, 1806. december 9. – Osli, 1885. március 13. római katolikus plébános.
1830. január 31-jén a győri püspöki egyházmegyében misés pappá szentelték. Néhány évig káplán volt Oroszváron és Sopronban; azután nevelő volt Hunyady László gróf mellett. 1841-től Szentmargiton, 1843-től Köpcsényben volt káplán, majd 1845. május 6-ától adminisztrátor, 1846. január 14-étől plébános volt Osliban (Győr megye). 1848-ban hamis vádak alapján elfogták és ekkor hajszálon függött az élete. Kiszabadulván, hívei körébe visszatért. Beszélt a magyar és német nyelven kívül angolul és latinul. A római akadémia tagja volt. Több évig vezérszerepet vitt az énekügyi mozgalmakban.
Cikkei, melyek kizárólag az áhitatos irodalom köréből vett kérdésekkel foglalkoznak, az Idők Tanujá-ban, a Katholikus Néplap-ban, a Tanodai Lapokban (1862, Egyházi énekgyűjteményről), a Religió-ban (1877. II. Egyházi népénekeink érdekében) és a Magyar Államban (1870. 25., 65., 250., 1871. 187., 194., 258., 1872. 83. sz.) jelentek meg. Sok Mária dal került ő tőle a temploménekek sorába.
Az osli temetőben nyugszik, a bejárattól balra.
