Kormos Tivadar, aki az őskori csiga-és kagylóféléket tanulmányozta, majd az ősemlősmaradványokat, ősemberleleteket kutatta.
Győr, 1881. november 10. – Bp., 1946. augusztus 25.: geológus, paleontológus.
A budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen jogi, majd biológiai és földtani tanulmányokat folytatott. 1906-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1908-tól 1919-ig a Földtani Intézet geológusa. Tagja az első magyar Adria-kutató expedíciónak 1913-ban, a Balkán-kutatónak 1917– 1918-ban. Kis-Ázsiában, Görögországban és Szerbiában végzett kutatásokat. A Tanácsköztársaság melletti állásfoglalása miatt 1922-ben felfüggesztették állásából. Magántisztviselőként dolgozott. Az 1930-as években a Magyar Kőszénbányák és a Magyar Alumíniumipari Rt. geológusa lett. Kezdetben az őskori csiga-és kagylóféléket tanulmányozta, majd az ősemlősmaradványokat, ősemberleleteket kutatta.
