Kovács Pál vagy Kováts Pál, az első magyarországi homeopata orvosok egyike volt. Irodalmi munkáival, elbeszéléseivel, novelláival és színpadi műveivel az 1830-as–1840-es évek polgárias szellemű magyar irodalmának jeles alakjai közé tartozott. Egy életen át tartó művelődésszervezői tevékenységével jelentős szerepet játszott Győr haladó szellemiségű és pezsgő kulturális életének kialakulásában.
Dég, 1808. július 1. – Győr, 1886. augusztus 13. orvos, író, drámaíró, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A Pápai Református Kollégiumot 1816 és 1824 között végezte el, majd Pozsonyba költözött, ahol egyfelől németnyelv-tudását gyarapította, másfelől részt vett az orvos Malatides Dániel alapította közművelődési egyesület, a Pozsonyi Magyar Társaság munkájában. 1827-től a Pesti Tudományegyetemen folytatott orvosi tanulmányokat, orvosdoktori oklevelét 1833-ban szerezte meg. 1834-ben németországi tanulmányúton járt (Berlin, Köthen stb.), hazatértét követően 1835-től haláláig Győrben folytatott orvosi gyakorlatot, egyidejűleg időlegesen Győr vármegye tiszteletbeli főorvosa is volt. Ezzel párhuzamosan 1835-től a győri református egyház presbiteri, 1842 és 1866, majd 1875 és 1883 között főgondnoki tisztét is ellátta. A szabadságharc éveiben a nemzeti ügy lelkes támogatója, a márciusi ifjak eszméit propagáló Hazánk című győri lap szerkesztője volt. A szabadságharc leverését követően rövid ideig fogságban tartották a karmeliták győri kolostorában berendezett börtönben, de a győri polgárok közbenjárására hamarosan szabadon bocsátották.
