Patay Éva, aki életművét Győr városnak ajánlotta fel.
Aranyosmarót, 1900. április 25. – Győr, 1984. június 27.: festőművész.
Tanítói oklevelét Léván szerezte. 1922-től az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. Egy ideig Komáromban élt. Később rajztanár lett Isaszegen. Első tárlatát Komáromban rendezte, s rendszeresen szerepelt kollektív kiállításokon (Nemzeti Szalon, Képzőművésznők Szabad Szakszervezete). 1948-ban telepedett le Győrben, és 1955-ig általános iskolákban tanított. Szerepelt ugyan kiállításokon a megyei munkacsoport tagjaival, de festészete nyugalomba vonulása után bontakozott ki. Szokatlan intenzitással építette fel életművét. A megyei, területi tárlatokon sorra rendezte önálló bemutatóit. Az elsőt Győrött 1961-ben, majd Budapesten a Fényes Adolf Teremben (1969) és a győri Xántus János Múzeumban. 1973-ban a Győri Műcsarnokban, Nyíregyházán és Szombathelyen mutatta be műveit. A Múzeumi Képtár 1975-ben, 1977-ben és 1980-ban adott helyet festményeinek, akvarelljeit a Baross úti Műcsarnokban állította ki (1982). Közben Budapesten (Dorottya úti Kiállítóterem, 1977, Műcsarnok, 1980), Esztergomban és Nyitrán (1978) is kiállított. 1969 és 1976 között öt alkalommal nyert díjat a megyei pályázatokon. Kétszer vehette át a megyei nívódíjat. 1977-ben életművét Győr városnak ajánlotta fel. Kisebb gyűjteménye került Búcsúszentlászlóra, az esztergomi Keresztény Múzeumba. Tápiószelén 1982-ben nyílt állandó kiállítása. – 1994-ben a Xántus János Múzeumban rendeztek emléktárlatot hagyatékából.
