Pereszlényi János, aki 1873 után Győr református lelkésze, a helyi közélet és közművelődés jeles alakja, a Győri Lapok és a Hazánk című lapok szerkesztője volt.
Ipolypásztó, 1831. december 25. – Győr, 1894. január 12. református lelkész, újságíró, lapszerkesztő, költő.
Egyházi hivatalviselése mellett jelentős közművelődési tevékenységet fejtett ki, a győri közélet egyik megbecsült alakja volt. A városi képviselőtestület tagjaként aktívan részt vett a helyi politika alakításában, gyűjtést szervezett új református templom építésére. Emellett negyvennyolcas szemléletű publicisztikáival hívta fel magára a figyelmet. Állandó levelezője volt a Pesti Naplónak, az 1870-es években írt a Győri Közlöny, a Komáromi Lapok, a Szabad Polgár, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap számára. 1878-tól rövid ideig a Győri Lapok főmunkatársa és szerkesztője, 1880 és 1882, illetve 1885 és 1889 között pedig a Függetlenségi Párt Győrben kiadott lapja, a Hazánk felelős szerkesztője volt. 1885 őszén ő hívta meg a laphoz főmunkatársnak a fiatal Gárdonyi Gézát, akinek itt indult el újságírói karrierje. Ugyancsak 1885-ben indította útjára és három évig szerkesztette a Dunántúli Protestáns Közlönyt.
Szépirodalommal és teológiával is foglalkozott. A magyar néphez című ódájáért a Vörösmarty Mihály elnökölte bírálóbizottság neki ítélte a pályadíjat. Az 1859. évi tatai Kazinczy Ferenc-emlékünnepség vezérszónoka volt, ekkor szavalta el Kazinczy Ferenc szeleméhez írt ódáját. Több költeménye jelent meg hírlapok hasábjain, s hagyatékában mintegy négyszáz halotti beszéde és imája maradt fenn. A Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban nagy visszhangot keltett Ballagi Mórral folytatott dogmatikai vitája.
