Somogyi Antal magyar római katolikus pap, művészettörténész, teológus.
Abda, 1892. április 25. – Győr, 1971. január 5.
A győri bencés gimnázium elvégzését követően, 1913-tól 1915-ig a bécsi Pázmáneum papnevelő intézet teológusnövendéke volt. 1915. június 21-én pappá szentelték, egyúttal teológiai doktori oklevelét is ebben az évben szerezte meg. Ezt követően az első világháború frontján volt tábori pap, majd 1919-től az akkor még kisközségi jogállású Tatabányán teljesített kápláni, 1920-tól Kismartonban tábori papi, 1921-től pedig Győr belvárosában ismét kápláni szolgálatot. 1925-ben kinevezték a győri egyházmegyei szeminárium prefektusának. 1929-től ugyanott oktatott lelkipásztorkodástant és dogmatikát, illetve állami ösztöndíjasként 1929–1930-ban Rómában művészettörténetből képezte tovább magát. 1938-tól a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karán is oktatott a legújabbkori egyházművészet magántanáraként. 1939-től Kisbéren volt plébános.
1946-ban Mosonszentmiklósra nevezték ki esperes-plébánosnak, az első években aktív szerepet vállalt a papi békemozgalomban. 1952-től 1955-ig mosonszentmiklósi szolgálatával egyidejűleg a győri hittudományi főiskola rektori tisztségét is ellátta. 1958 nyarán Papp Kálmán győri megyéspüspök a plébánosi munkájából nyugalomba vonult, győri székesegyházi kanonoki címet viselő Somogyit kinevezte általános püspöki helynökének. Somogyi 1965-től a győri székeskáptalan nagypréposti címét viselte.
1971. január 5-én halt meg a győri kórházban.
