Taxonyi János, akit kortársai a szónokok fejedelmének neveztek.
Hanusfalva, 1679. szeptember 10. – Nagyvárad, 1764. június 4.: jezsuita hitszónok, tanár, író.
Középiskoláinak legfelső osztályát, a retorikát 1696–97-ben Trencsénben végezte mint a Jézus Társaság szerzetesnövendéke. 1697. október 27-én belépett a jezsuita rendbe. 1700-tól három évig a nagyszombati egyetemen folytatta bölcseleti tanulmányait. Gyöngyösön, majd Egerben tanított. 1709 nyarán szentelték pappá, Leobenbe küldték próbaévre. 1710-ben a jezsuiták győri házába került, magyar hitoktató, idejének nagy részét a város pestisbetegeinek ápolásával töltötte. A következő tanévtől Kassán tanított logikát, fizikát és metafizikát. 1714-ben Kolozsvárra helyezték. Itt 1715. február 2-án a négyfogadalmasok közé iktatták. Győrbe helyezték az oktatás újjászervezésére, igazgatónak. Az itt töltött három évben többek között Amade László tanára volt. Kortársai a szónokok fejedelmének nevezték. 1720-ban Nagyszombatban, 1721-ben Nagybányán, 1722–24-ig Ungváron, az 1725. és 1729. évben Komáromban, 1726-ban Szatmáron, majd Rozsnyón, 1730–31-ben Kőszegen volt rendszeres ünnepi, illetve nagyheti szónok. 1731 őszétől 1744-ig Győrött állapodott meg. Egyházi beszédek mellett a gyóntatás, beteglátogatás, lelki gondozás volt a feladata. Bekapcsolódott a Mária-kongregáció és az Agonia-társulat munkájába is. 1733–44-ig szerkesztette a rendház évkönyvét. Mint a váradi rendtársak lelkigyakorlatos vezetője hunyt el.
