Kezdőlap HAZÁNK Hazánk - Gazdaság

Szereted a sárgabarackot? Akkor van egy jó hírünk!

Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Degeszre tömheted magad a kedvenc gyümölcsödből, hiszen bőséges lesz a termés. Akár 26 ezer tonna kajszi is lehet a fákon, ami nem számít rekordnak, annak viszont örülni kell, hogy a tavaszi fagyok nem tizedelték meg az állományt.

Idehaza csaknem 5.300 hektáron terem ez az igazán sokoldalúan felhasználható gyümölcs, amelynek nemesítése több mint 70 éves múltra tekint vissza, mondta el a Növekedés.hu-nak a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke. Győrffy Balázs szerint egyfajta nemzeti kincs a tordasi fajtakísérleti állomás, ahol mintegy 350 kajszifajtát tartanak fenn. Számtalan magyar eredetű fajta létezik, melyek közül talán a legismertebbek a Gönci magyar kajszi, a Mandulakajszi és a Ceglédi óriás.

Nemcsak finom, hanem egészséges is! 

Nem kevés rost van benne, ezért nagyon tápláló, ugyanakkor kalóriatartalma nem magas, ráadásul van benne magnézium, kálium, de emellett kitűnően hidratál is, hiszen 85%-a víz. Némelyik fajtának még a magbele is hasznosítható; például perszipán készülhet belőle a marcipán pótlására, de a barackmagolajat a szépségipar is alkalmazza. Fontos azonban tudni, hogy csak bizonyos fajták édes magja használható; a kesernyések nagy mennyiségben mérgezők lehetnek ciántartalmuk miatt. 

A sárgabarack nyomában

Az idei kajszitermésnek az Európai Friss Csapat Valter Attila magyar bajnok kerékpárversenyzővel járt utána. Mint elmondta, sportolóként számára kiemelt jelentőségű az egészséges táplálkozás, hiszen a jól összeállított, zöldségekben és gyümölcsökben gazdag étrend akár a sportteljesítményt is befolyásolhatja. Útja során egy Bács-Kiskun megyei termelőt is meglátogatott, hogy minél több érdekességet tudjon meg sárgabarack termelésével kapcsolatban. Kujáni Lászlóné Olga elmondta, a szedésnél például az a fontos, hogy épek maradjanak a barackok, amiket nem csak úgy leráznak a fáról. Zsebes kötényekben gyűjtik össze, majd ládába rakják őket, ügyelve arra, hogy kocsánnyal lefelé tartsák a gyümölcsöket. Így könnyebben párolog el belőlük a szén-dioxid, ami ahhoz kell, hogy könnyebben eltarthatóak legyenek.