Miközben a gyümölcstermesztés a hektikus időjárási körülmények miatt egyre kiszámíthatatlanabbá válik, a csemegeszőlő termesztése kevesebb környezeti kockázatot hordoz és ökológiai alkalmazkodó képessége is kedvező.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) és a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet (FruitVeB) pénteken kiadott elemzése szerint Magyarországon hagyományosan a borszőlő termesztésével foglalkoznak a gazdálkodók a legnagyobb területen, mert hazánk a szőlőtermesztés északi határán terül el. A folyamatosan változó klimatikus viszonyok miatt azonban egyre nagyobb teret hódíthat az étkezési célra szánt csemegeszőlő termesztése – hívták fel a figyelmet a körképben.
Mintegy 370 hektáron termesztenek csemegeszőlőt az országban, a három legjelentősebb termőkörzet Bács-Kiskun, Heves és Tolna vármegye. Ugyanakkor a kettős hasznosítású, borszőlőként besorolt, de friss fogyasztásra is valamelyest alkalmas fajtákból is nagyobb mennyiség kerül étkezési célra. Így az étkezési célra szolgáló szőlőterület évente mintegy 900-1000 hektárt tesz ki.
Az évente megtermelt étkezésre szánt csemegeszőlő mennyisége tíz évvel ezelőtt még meghaladta a 10 ezer tonnát, az utóbbi években azonban jellemzően 5-10 ezer tonna közé állt be. A hazai fogyasztás 20-25 ezer tonna, így évente 10-12 ezer tonna az import.
Az elemzés kiemeli, hogy a megváltozott éghajlati viszonyok következtében a legtöbb gyümölcsfaj termesztése egyre kiszámíthatatlanabbá válik, a csemegeszőlő termesztését ezzel szemben lényegesen kevesebb környezeti kockázat övezi.
A jellemzően igen késői virágzás a tavaszi fagyos időszakot elkerüli, a nyári hőséget igen mélyre hatoló gyökérzete jól viseli és a termések sem szenvednek láthatóan a gyakran több hónapos aszályos időszakban. A kitolódott meleg őszi hónapokban a késői fajták is teljes mértékben beérnek – magyarázták.
