Szelíd óriás, aki ráadásul rántva kimondottan ritka és ínyenc csemege. Egyes piacokon nagyon korán reggel már lehet találni belőle. Mesélünk egy kicsit az óriáspöfetegről!
Nem éppen az a visszahúzódó fajta: az óriáspöfeteg az erdők, rétek és a konyha sztárja egyaránt! Ki az a természetjáró, akinek ne lenne nagy vágya egyszer túrázás közben megpillantani egy labdányi példányt, ami hófehéren várakozik a fűben?! Gigantikus és szerencsére szelíd is (de minden saját szedés után nézessük meg gombaszakellenőrrel, a műfaj nem játék!), nyártól novemberig terem, tűri a szárazságot, de azért a csapadékos idő neki is kedvez.
Fontos a növekedéséhez a nitrogénben gazdag termőtalaj, sokszor egyedül, de ha döbbedmagával terem, akár nagy boszorkánykörökben is teheti.
A legnagyobbra növő gombánk, hihetetlen méreteket is ölthet. Ismernek félméteres átmérőjű óriáspöfeteget, ami elérte a 10 kilogrammot is. Egyszerűen gyönyörű ez a csiperkefélék családjába tartozó gomba! Szaporoftróf, vagyis elhalt szerves anyagokat bont le és hasznosít a fejlődéséhez.
Akár egy hét alatt eléri végleges méretét, de egy éjszaka alatt is nagyot nőhet, ha egy kis zápor éri.
Külseje selymes és szarvasbőrszerű, húsa rugalmas és hófehér, aminek ehetőségét úgy ellenőrizhetjük, ha félbevágjuk és sehol sem barnul-sárgul még. A bőrt ekkor még nagyon könnyen le lehet húzni róla.
Fontost, hogy fiatal állapotában ehető, sőt, igazi gourmet élményt nyújt. Kicsit hasonlatos az íze a haléhoz, leginkább rántva érdemes elkészíteni, hatalmas szeletekben panírozni és úgy forró olajba dobni, egy kellően nagy serpenyőbe. A fűszerezéssel nem kell félni, elbírja, mert alapvetően nincsen olyan intenzív aromája, mint például egy vargányának vagy rókagombának.
Rántás mellett akár vajon pirítva is szuper, zöldfűszerekkel, kis fokhagymával.
Keressük korareggel azokon a piacokon, ahol gombás pultot üzemeltetnek. Vagy találjunk rá az erdőben, akácos alatt, és örüljünk neki, mert ritka szépségre leltünk! Minden esetben vigyük gombaszakellenőrhöz, mielőtt a vacsoraasztalon végzi!
