D, mint december, és D, mint depresszió!

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A december sajnos nem csak a boldog ünnepvárás időszaka, sok magányos, reményvesztett ember éli meg a karácsonyt szomorúsága tetőpontjaként, és kísérel meg öngyilkosságot.

A karácsony a szeretet ünnepe , de mi a helyzet, ha valaki úgy érzi, őt már senki sem szereti? Magányosan veszi meg a fenyőfát, a bevásárlóközpontokban egyedül bolyong és pánikszerű hangulatba kerül az ünnep közeledtével.

Az ünnepi időszakban az egyébként is depresszaióra hajlamos emberek hangulatát még kevésbé lehet feldobni, sőt: ilyenkor még azok is jobban nekikeseredhetnek, akikre ez az év többi hónapjában nem jellemző. A lázas készülődés és ajándékvásárlás idején, amikor az utcák díszbe öltöznek, csillog-villog az összes kirakat és forralt bor illata tölti meg a karácsonyi vásárokat, vannak, akik otthon lekuporodnak a kanapéra, és egyszerűen szeretnének már túllenni az egész felhajtáson – különösen a szentestén, amikor ideális esetben összegyűlik a család.

A december, de különösen karácsony környékén jelentkező depressziós időszakot „karácsonyi zavarnak” nevezik a szakemberek – vitatott téma, hogy ilyenkor valóban többen döntenek-e úgy, hogy véget vetnek életüknek, de annyi bizonyos, hogy kétszer annyi a telefonos lelki segély szolgálatokat tárcsázók száma.

Szakemberek szerint ez a szentestét megelőző napokban, majd pedig a karácsonyt követő pár napban a legjellemzőbb. Előbbit az indokolja, hogy sokan kénytelenek egyedül tölteni a szeretet ünnepét, amin a tévéműsorok ezen nem sokat segítenek, hiszen ha belegondolunk, az ünnepekkor látható filmek is főleg – ideális és vidám – családokról szólnak. Ha a magányos embert vendégségbe hívják, az enyhíthet a magányán – persze csak ha nem azért hívják, mert megsajnálták, ugyanis ezt könnyen megérezzük.

Ha valaki mást, vagy a lehetőségekhez képest túl sokat várt a karácsonyi családi összejöveteltől, ám az nem ennek megfelelően sikerült – vagy ami még rosszabb, valami balul ütött ki – ugyancsak ok az elkeseredettségre. Az ember rágódni kezd azon, mennyiben hibás abban, hogy egyedül kell töltenie a szentestét, de sokan vannak, akik teljesen önhibájukon kívül kerülnek ebbe a helyzetbe.

Manapság az elkeseredettség érzését az is fokozhatja, hogy míg régen sokkal jobban élt a karácsony vallásos jelentősége, ma ez sokak életében kevésbé, vagy egyáltalán nem játszik szerepet. Ma a karácsony egyre inkább az ajándékozásról, a fogyasztásról szól.

Sokan a legdrágább meglepetéseket sem sajnálják családtagjaiktól, barátaiktól, mellette azonban elfelejtenek valóban törődni velük, szeretni őket – pedig erre sokkal nagyobb szükségük lenne. Vannak, akik – hiába van családjuk és barátaik -, mellettük is egyedül érzik magukat.

Legegyszerűbben úgy segíthetünk ezeken az embereken, ha leülünk velük és őszintén, értő figyelemmel végighallgatjuk őket – megpróbáljuk átérezni a gondjaikat, és az ő szemszögükből látni azokat. Nagyon sok esetben már egy kis beszélgetés is segít, maga a tény, hogy jelen vagyunk és odafigyelünk rájuk.

Ha magányos embereket – akár a szomszéd idős nénit – szeretnénk bevonni az ünneplésbe, fontos, hogy ne úgy érezze, sajnálatból tesszük: kérjünk inkább segítséget tőle, akár a menü elkészítését illetően. Tippeket, tanácsokat, hiszen ő otthonosan mozog a sütés-főzésben, aztán meghívhatjuk a következő napra is.Ha elsőre elutasítóak velünk, gyakran csak azért van, mert félnek. Azt azonban, aki valóban nem szeretne emberek közé menni, ne erőltessük – hiszen valószínűleg ott sem lenne neki jobb. Inkább igyekezzünk vele bizalmi kapcsolatot kialakítani, és akár szakembert is ajánlhatunk neki, aki segít a lelki gondjai megoldásában.

Ha úgy érezzük, nincs kit megajándékoznunk, keressünk valakit. Lehet az egy barát, vagy a házi kedvencünk, vagy egy utcán élő ember is, akinek nincs fedél a feje fölött.

Legyen mindenkinek mesébe illően szép és boldog karácsonya!

Forrás: Napidoktor