.
„A feleségem ma kapta meg a hivatalos ajánlatot, hogy áthelyezik egy másik osztályra, beosztott asszisztensként úgy, hogy éjfélig kell aláírnia.”
.
Tessék mondani, milyen eljárás ez?
.
Hogy történhet ilyen, hogy az utolsó pillanatban kap egy dolgozó egy ilyen fontos szerződést?
.
Milyen tárgyalás az, hogy a választási lehetőség az igen meg a nem, és nincs benne semmi egyéb mozgástér?
.
Hogy elfogadod, vagy holnap már mehetsz az utcára?
.
- Tegnap fogadták el az egészségügyi törvényt? Ugye nem.
- Tegnap kötött egymással házasságot a pár? Nyilvánvaló, hogy nem.
- Tegnap óta vezeti a kardiológiai osztályt a főorvos? Természetesen nem.
- És tegnap óta dolgozik ugyanott a felesége? Nem.
Ha nem is pont ennyi ideje házasok, de ahogy a polgármester közösségi oldalán olvasható: 17 éve mentenek együtt életeket a győri kórházban!
.
Vagyis jóval több, mint tíz éve vannak családi és vezető – beosztott viszonyban is.
.
Hogy lehet, hogy ez nem tűnt fel eddig senkinek? Több, mint 4 hónap állt rendelkezésre, hogy ezt megbeszéljék velük, és az utolsó utáni napon jönnek csak elő a témával?
.
Miért?
.
Nem kellett volna hetekkel, megkockáztatom akár hónapokkal ezelőtt valakinek odaállni eléjük, hogy kedves Veronika és Csaba, tudjátok van ez az új törvény, a 4-es paragrafus 6-os pontja szerint március 1-től az egyikőtök nem dolgozhat tovább a kardiológiai osztályon a jelenlegi munkakörében. Miután mindkettőtökkel nagyon elégedettek vagyunk, sajnos nem tudunk mást tenni, mint hogy arra kérünk benneteket, hogy beszéljétek meg, melyikőtök számára keressünk új lehetőséget, hiszen mind a ketten nem fogjátok tudni ugyanazt csinálni, mint eddig. Bárcsak ne így lenne, de most ezt írja elő az új törvény, nem tudunk mit csinálni.
.
Itt van a mondat még egyszer:
.
„A feleségem ma kapta meg a hivatalos ajánlatot, hogy áthelyezik egy másik osztályra, beosztott asszisztensként úgy, hogy éjfélig kell aláírnia.”
.
Tehát a határidő napján adták neki oda a papírt!
.
Feltételezem, ha egy orvos professzor felesége így jár, akkor több tízezren hasonlóan az utolsó pillanatban kapták meg a szerződésüket.
.
Ez a történet jutott eszembe akkor, amikor meghallottam, hogy az országos kórház-főigazgató azt mondta: a dolgozók 3,2 százaléka nem írta alá az új szerződést. Magyarul kb. négyezerrel kevesebben dolgoznak a héten az egészségügyben, mint a múlt héten.
.
Vajon hányan csak azért nem írták alá, mert pár órájuk volt, hogy minden részletében átnézzék, értelmezzék a szerződést – és a családjukkal közösen meghozzák a döntésüket?
Vajon a négyezerből hányan csak azért nem írták alá, mert nem volt elég idejük átgondolni?
