Gyuri bácsi, ismertebb nevén a bükki füvesember életének 95. évében december 4-én vasárnap este otthonában, nyugodtan, megbékélt lélekkel elaludt.
Amit tudok, tőle tanultam. Nemcsak a gyógynövényeket: azt is, hogy kell kanállal enni és felvenni a cipőmet. Apának is olyan volt, mint füvesembernek: türelmes, nagylelkű, segítőkész, melegszívű és határozott. Hiányát semmi nem fogja pótolni, sem az én, sem az önök életében. Szelleme, tanításai, tudása viszont örökké fognak élni, amíg emlékezünk rá — és még annál is tovább – Ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle lánya, Lopes-Szabó Zsuzsa.
Szabó György Miskolcon született 1928. április 15-én. Édesapja iparosember, édesanyja háztartásbeli volt. Az elemi és polgári iskolák elvégzését követően könyvkereskedői képesítést szerzett, és a könyviparban helyezkedett el. Abban a boltban dolgozott, amelyet még Ferenczi Sándor pszichoanalitikus édesapja, Ferenczi Bernát alapított a Széchenyi utca 13 alatt. 1988-ban vonult nyugdíjba és idős korában a természetgyógyászat felé fordult. 2010-ben Fitoterapeuta oklevelet szerzett. A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület alapítója. Egy interjúban azt is elmondta, hogy Sajókazincon élt ősei – nagyanyja, Balogh Bori, valamint a felmenői – javasasszonyok voltak, és hagyományos gyógyítással foglalkoztak.
A bükki füvesemberről készült, nemrég bemutatott portréfilmben azt mondta, „halál ellen nincs orvosság, de az odáig vezető út szép is lehet”, és ezt az utat, azaz az életünket, az egészségünket gondoznunk kell. Az ősök tudását, a történelem vészterhes ideiben is megőrizte nekünk és amikor kellett és lehetett, elővette azt és a kezünkbe adta.
(kép forrása: gyorgytea.hu)
