Karácsony után elég lehangoló látvány, amikor lépten-nyomon száradó fenyőfákkal találkozunk, rajtuk a színes szaloncukorpapírokkal. Ha már néhány nap örömért kell kivágni ezeket a fákat, legalább „temessük el” őket tisztességesen és/vagy hasznosan!
Gyermekkorunk egyik legmeghatóbb Andersen-meséje a fenyőfa, aki karácsonyfa szeretett volna lenni. A kis fenyő mindig csak arra vágyott, hogy megnőjön, feldíszítsék, csillogjon-villogjon. Ám amikor véget ér a szenteste, már a kutyát sem érdekli, leszedik róla a díszeket és kidobják.
December végével fenyőfák százai hevernek az utcaszélen. Közterület fenntartóknak minden évben öt-hatszázezer (!) fenyőfát kell az ünnepek után elszállítani. A munkatársaik minden évben kérik, hogy a karácsonyfákat ne dobják az úttestre, a parkokba, zöldterületekre, hanem tegyék a hulladékgyűjtő tartályok mellé, vagy a főváros valamennyi kerületében a lakótelepeken kijelölt közös gyűjtőhelyekre, ahonnan folyamatosan elszállítják ezeket.
Mint a Messiás, úgy jött közénk néhány évvel ezelőtt aföldlabdás fenyő vásárlásának ötlete: a kecske (ünnepi hangulat) is jóllakik, a káposzta (fenyő) is megmarad. Ám ez sem ilyen egyszerű. Mivel Magyarországon a fenyő nem őshonos, kevés helyen érzik igazán jól magukat ezek az újra elültetett fák. Az Alpokalján és a magasabban fekvő vidékeken igen, de míg a normann és a luc fajták kifejezetten jól bírják a gyűrődést, addig az ezüst rosszabbul.
Sokan a kölcsönözhető fára esküsznek, ez viszont macerás megoldás: a fát a lakáshoz is szoktatni kell, bent csak néhány napig bírja, de ezután újra hozzá kell szoktatni a levegőhöz.Vannak, akik a visszaváltható konstrukciót tartják a legjobbnak. Van olyan hely, ahol azt mondják, négyezer forintért lehet fát bérelni az ünnepekre, amiből kétezer forint visszavitelkor visszajár.
Ha már mindenképp hulladék lesz szegényekből, akkor legalább hasznosuljanak jól. „A létező legrosszabb, ami történhet, ha csak egyszerűen eldobják őket . A városi hulladékszolgálatok ugyan külön gyűjtik őket, de a komposztálásnak nem tesz jót, ha rajta maradnak fémdarabok a csillagszórókból, vagy ha szaloncukorpapírral együtt dobják ki a fákat.
Itthon évente mintegy másfél millió karácsonyfára van szükség, és ezt a számot csak lassan csökkentik a műfenyők. Az újabb darabok már egész hasonlóak az igaziakhoz. Igaz, hogy nem túl olcsók, de nagy előnyük, hogy ha egyszer kifizetjük őket, utána hosszú éveken keresztül használhatjuk. Viszont, ha egyszer kidobunk egy műanyag fát, az sokkal jobban szennyezi a környezetet, mint az igazi. Ráadásul a karácsonyra szánt és legálisan forgalmazott fenyőket általában külön e célra létesített faiskolákban termelik, tehát aki ellenőrzött helyen vásárol valódi fenyőt, az nem az erdőirtáshoz járul hozzá az ünnepléssel.
De miért nem adják oda 24-én a megmaradt darabokat rászoruló családoknak ahelyett, hogy az árusok otthagyják ezeket az alkalmi piacokon, és persze ott is maradnak pár napig, egészen addig, amikorra már tényleg nincs értékük.
A lehetőség tehát adott, válasszunk a lelkiismeretünknek megfelelően!
