Mezőgazdasági munkavégzés során bukkantak rá a szántóföldön a különböző gyártmányú világháborús robbanóeszközökre.
A Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezredének katonái a rendőrségi bejelentés után kivonultak a Borsod-Abaúj Zemplén megyei településre. A tűzszerészek kiérkezésüket követően megállapították, hogy egy 81 mm-es német repesz aknavetőgránát található a helyszínen, és megkezdték a kutatást további robbanóeszközök után.
A fémkereső műszer által jelzett területen azonban nem további robbanótesteket, hanem csontokat találtak a katonák. A protokollnak megfelelően fel is függesztették a keresést – hiszen akkor még lehetséges volt, hogy emberi maradványok kerültek elő. Emiatt igazságügyi orvosszakértővel vizsgáltatták meg a csontokat, aki megállapította, hogy azok egy közel nyolcvan éve elhullott ló maradványai.
A tűzszerészek így folytathatták a munkát és be tudták fejezni a mentesítést. Összesen 58 db 81 mm-es német repesz aknavető gránát, 26 db szintén 81 mm-es román aknavető gránát és egy további, ezekkel megegyező űrméretű, magyar repesz aknavető gránátot szállítottak el a katonák a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, későbbi megsemmisítésre.
Ahhoz, hogy azt a kérdést is megválaszolhassuk, vajon miért szunnyadhatott több mint nyolcvan, nem kilőtt, második világháborús robbanóeszköz egy elhullott ló csontváza alatt, közel nyolc évtizedet kell visszalépni az időben.
A tüzérségi- és aknavető gránátok, lőszerek kezelésére a világégést követő években nem rendelkezett az ország szabad kapacitásokkal. Éppen ezért a megmaradt robbanóeszközöket a polgárok sajátos módszereket alkalmazva próbálták eltüntetni, hogy azok ne veszélyeztessenek másokat. Az egyik ilyen módszer volt félreeső területen mély gödröt ásni, a pusztító hatású eszközöket abban elhelyezni, majd elhullott állat tetemével azokat lefedni, végül földdel az egészet betemetni.
Így próbálták ugyanis védeni a gyermekeket, hiszen ha a kicsik megpróbálták kiásni a frissen elfedett gödröt, akkor először az elhullott állattal találkoztak, amely eltántoríthatta őket a további kutakodástól. A gyermekek közül sajnos így is számos áldozatot szedtek, és rengeteg sérülést is okoztak nekik a robbanó relikviák a háborút követő években, évtizedben.
– Alakulatunk tűzszerészeihez még jelenkorunkban is átlagosan évi kétezer rendőrségi bejelentés érkezik, jellemzően a második világháborúból visszamaradt robbanóeszközökkel kapcsolatban – írja Gajdos Milán főhadnagy, a Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Facebook-oldalán. – Fontos hangsúlyozni, hogy ha bárki bármilyen robbanótestnek tűnő tárgyat talál, akkor azonnal meg kell tenni arról a bejelentést a rendőrségnek. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a még mindig veszélyt jelentő eszközök ne szedjenek további értelmetlen áldozatot.
/Fotó: Magyar Honvédség 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred Facebook-oldala – Martin László zászlós és Farkas Péter szakaszvezető/
