Lehullt a lepel: bejelentették a jövő évi olasz kerékpárverseny, a Giro d’Italia teljes útvonalát. Szakértők máris csettintettek, hogy remek, a szervezők megint kitettek magukért. A nap azonban nem ezért volt fontos számunkra. Peter Sagan ugyanis már szerdán jelezte, hogy másnap valamit mondani fog. Mindannyian, akik szeretik ezt a sportágat reméltük, hogy az lesz – amit tegnap be is jelentett. Életében először elindul a Girón.
Talán azok közül is sokan hallottak már a szlovák bringásról, akik nem követik a kerékpársportot. Bevallom, számomra ő a 21. század első számú klasszisa – valamennyi sportágat figyelembe véve. Hiszen egy személyben testesíti meg a világklasszis és eredményes sportolót – de eközben tudja mi a show, és meg tudta őrizni a bohémságát, és mindig odafigyel a rajongóira. Ez három így együtt nem egyszerű, a legtöbb sportágban valószínű nem is lehetséges. De talán éppen azért, mert a kerékpározás valójában csapatsport, és vannak szakaszok, amikor te elsősorban segítő vagy nem pedig főszereplő, így olykor belefér, hogy egykerekezve érkezik a célba, vagy hegymenetben dedikálja életrajzi könyvét egy szurkolónak – aligha jutna ilyen eszébe más sportolónál a rajongónak, hogy ezzel akár kísérletezzen is.
Mára szinte a kerékpározás az egyedüli a sportágak közül, ahol a néző ennyire részese lehet a történetnek. Biztos mindenki látott már összefoglalót, amikor mennek fel a bringások a hegyre, az út nem is látszik, mert annyi szurkoló áll az aszfaltcsíkon, de aztán mintha az utolsó pillanatban megnyílna a bringás előtt, mögötte pedig újra összecsukódik. Ez a fajta szenvedélyes rajongás – ami igen, olykor véletlen balesetekhez is vezet – olyan utánozhatatlan hangulatot teremt, hogy egyszerűen te magad is ott akarsz lenni és úgy érzed fel tudnál tekerni a csúcsra.
Sagan ráadásul egy kicsit mi is vagyunk.
Persze sokszor nyert.
Édesapja őt, és az egyik bátyját Jurajt valahogy bepréselte a bringákkal együtt a kocsiba és járták a vidéket, mentek a lengyelekhez, a csehekhez és a szlovénokhoz, ahol sok verseny volt a fiataloknak.
Azt mondják olyan ereje volt, hogy ilyet még nem láttak – a Terminátor így 19 évesen már a profik között találta magát. Később a becenevét Tourminatorra váltották, gondolom mindenki tudja miért. A francia körversenyen hétszer nyerte el a legjobb sprinternek járó zöld trókót – nála többször soha senki – 2015-ben az országúti világbajnokságot is megnyerte, majd kétszer is sikerült megvédenie a címét. Ahogy a könyvében is írja: száz versenyző százféleképpen mesélhet el egy versenyt, de senki más nem tudja azt a történetet elmondani, hogy lett három egymást követő évben az övé a szivárványos trikó. Ez csak az ő története.
Könyvében arról is ír, hogy a Peter-csapat – a kerékpáros társak, a menedzser, a sajtófőnök, a masszőr és a szerelők – mindig jól választottak World Tour csapatot, a Liquigas-Cannondale, a Tinkoff-Saxo majd a Bora–Hansgrohe-ral is megtalálták a számításaikat. Aki követi az eseményeket, egyik sem a kerékpározás Barcelonája, Real Madridja vagy Manchester Cityje – ugyanakkor mindannyian tolerálták azokat a kéréseket, ami a kis Peter-csapat együttes mozgását jelentette.
És mert az eredmények nem maradtak el, a vezetők szabad kezet adtak: ott indulnak ahol akarnak – hiszen mindenhol úgysem lehet. Peter Sagan programja azonban éveken át hasonló volt. A Eurosporton folyamatosan követhettük a Kaliforniai és a Svájci Körversenyt, a tavaszi klasszikusokat, a Tour de France-t és a világbajnokságot – itt minden évben ott volt a szlovák bringás. Ebben olykor az olimpia, a Vuelta, az Európa-bajnokság, régebben az ománi kör belefért – a Giro viszont még soha.
Bodnár Gergő, az Eurosport szakértője az első pillanattól úgy látta, ahogy legutóbb is írta blogjukban: „Jövőre sem a világbajnoki, sem az olimpiai mezőnyverseny nem tűnik ideálisnak számára, ez pedig egy nagyon fontos érv lehet azt illetően, hogy Sagan megújítsa a versenyprogramját, és ott legyen május 9-én a budapesti rajtnál. Nem utolsó szempontként pedig érdemes megjegyezni, hogy a Giro ugye Magyarországon, Szlovákiához a lehető legközelebb rajtol. Vagyis az első három napot kifejezetten sok szurkoló előtt tekerhetné végig.”
Azt hiszem, hogy ez volt a döntő érv. Sagan büszke a hazájára, és hálás szurkolóinak, akik a világ végére is képesek elkísérni. Hát akkor miért ne tekerne, ha végre itt megy a futam a szomszédban? Én 99%-ban biztos voltam, hogy indulni fog, mert az, hogy a szurkolóinak visszaadjon a szeretetből, talán fontosabb is olykor, mint maga a győzelem.
Mi egyszerű sportrajongók már most hálásak lehetünk neki. Biztos vagyok benne, hogy 40-50 ezer ember kel majd útra vasárnap, hogy az Esztergom – Győr vonalon az út mentén vagy a befutónál ott legyen és lássa kedvencét. Mindez meg fogja alapozni a várhatóan amúgy is remek hangulatot a verseny körül. És a legenda, a győri befutót a szakasz karakterisztikája alapján akár nyerheti is. Az egyik lesz a favoritok közül, hiszen 6-8 esélyessel mindig számolni kell, és akkor még ott vannak a szökések, ami nagyon ritkán de eredményre vezethet egy ilyen lapos részen, de hát majd az aktuális széljárást ismerve a főmezőny úgyis eldönti: meddig engedi őket és mikor mondja, hogy innen már ne tovább. Úgyhogy május 10-ére így senki ne tervezzen programot, mert ez lesz az év hazai sporteseménye.
