A NASA szeretne olyan utasszállítókat terveztetni, amelyek a hang négyszeresével repülhetnek (Mach 4), a francia Concorde repülő sebességének a kétszeresével, így 90 perc lehet egy New York–London repülőút.
Húsz év telt el a Concorde utolsó kereskedelmi utasszállító járata, 2003 októbere óta. Az ikonikus repülőgép nyugdíjba vonulásával a szuperszonikus repülés is feledésbe merült, egyetlen utasszállító légitársaság sem kínál ilyen szolgáltatásokat manapság. A NASA tanulmányai arra a következtetésre jutottak, hogy körülbelül 50 olyan útvonal létezik, amelyek potenciális utaspiacokkal rendelkeznek a szuperszonikus szolgáltatások számára.
A francia Concorde Fotó:Pixabay
A szárazföldi szuperszonikus repülésre vonatkozó, jelenlegi kormányzati korlátozások miatt a jelentés csak az Atlanti- és a Csendes-óceán feletti óceánokon átnyúló szolgáltatásokat elemezte. A feltörekvő technológiák még több lehetőséget teremthetnek, mint amilyeneket a NASA Quesst küldetése fejleszt ki. A NASA a Lockheed Martinnal együttműködve fejleszti az X-59-et , hogy módszereket találjon a hangrobbanás csökkentésére, megnyitva a szárazföldi szuperszonikus légi közlekedést.
A NASA Quesst küldetés Lockheed Martin X-59 felszálláskor Fotó : NASA
A NASA-nak van egy másik különálló programja is, az Advanced Air Vehicles Program, amely a kereskedelmi légitársaságokat soha nem látott sebességre lendíti.
Az ügynökség egy blogbejegyzésben így nyilatkozott:
“A NASA Advanced Air Vehicles Program (AAVP) most a nagysebességű utazási kutatás következő szakaszába lép, amely magában foglalja két 12 hónapos szerződés megkötését a vállalatok számára koncepciótervek és technológiai ütemtervek kidolgozására. Az ütemtervek feltárják a légi közlekedés lehetőségeit, felvázolják a kockázatokat és kihívásokat, és azonosítják a szükséges technológiákat a Mach 2 plusz utazás megvalósításához.”
A NASA a két 12 hónapos szerződés egyikét a Boeing vezette csapatnak, míg a másikat pedig a Northrop Grumman vezette csapatnak adta.
A következő év folyamán a csapatok várhatóan elkészítik a nagy szuperszonikus sebességhez szükséges repülőgépváz, hajtás, hőkezelés és kompozit anyagok ütemtervét.
A repülőgép óriási stressznek lenne kitéve, miközben 4 Mach vagyis közel 5000 Kilóméter/óra sebességgel repül.
Valószínű, hogy még ebben az évtizedben nem fogjuk látni e projektek előnyeit, a most folyó fejlesztési munka a 2030-as évek végére a szuperszonikus utazás visszatérését eredményezheti.
Borítókép: Az orosz Tu-144 szuperszonikus repülő Fotó:Pixabay
