Túl vagyunk 2024 első, nagyobb árvízének tetőzésénél, de minden idők legnagyobb árvizét 2013-ban szenvedtük el. Leginkább Győrújfalu, Győrzámoly, Győrladamér és Dunaszeg volt érintett, a házak is veszélyben voltak, többek kárt szenvedtek. Tizenegy éve, június 7-én este Győrújfalu kitelepítéséről döntöttek, az eseményeket a győrieknek szóló könyvben – Ez már a mi 50 évünk – a szerzők feldolgozták. Engedélyükkel közöljük a fejezetet, amelynek címe ez volt:
Isten, óvd a gátat Győrújfalun!
2013. május végén-június elején hatalmas esőzésekről szólnak a hírek Németország, Ausztria, Csehország és Magyarország területén. A sokévi átlag 178 százalékának megfelelő csapadék esik. Az áradások főleg a Duna, az Elba és ezek vízgyűjtő területeire terjednek ki. Néhány nap alatt a németországi hírek valósággá válnak nálunk is: június 4-én elrendelik a veszélyhelyzetet, június 7-én este hét órakor pedig Győrújfalu kitelepítését. Katonai helikopterek cikáznak Győr és a szigetközi település felett, aki él és mozog, gátat épít, mert a megbontott töltés nem készült el az árvíz érkezéséig. Ma már tudjuk, hogy a falu, s ezzel Győr, illetve az Alsó-Szigetköz megúszta a gátszakadást. De hogy közben a színfalak mögött mi történt, két ember – Széles Sándor kormánymegbízott és Nagy Imre Attila győrújfalui polgármester most megvilágítja nekünk.
Passau már figyelmeztetett
„Amikor a képeket láttam Passauról (június 2-án – a szerk.), akkor támadt rossz érzésem – kezdi Nagy Imre Attila. – Éjszaka nem aludtam jól, hatkor már kint voltam a töltésen, amelynek az erősítése és a magasítása még javában tartott. A kivitelező azt mondta, hogy a bontással végeztek, s már a visszaépítés folyik, de én nem ezt láttam… Volt, ahol az építés helyett még bontani akartak!” A győrújfalui polgármester elkezd telefonálni, hogy jelezze a problémát és segítséget kérjen az illetékesektől. Ekkor találkozik Széles Sándorral is – Győrújfalu és Győrzámoly között a töltésen. Széles Sándor is emlékszik a találkozóra: „A megyei védelmi bizottság tagjai között az árvízzel érintett településeket elosztottuk, én voltam az egyetlen, aki minden helyszínt végigjárt. Addig azt jelentették nekem, hogy mindenhol megfelelő a védekezés. Győrújfalun azonban azt látom, hogy a polgármester a helyiekkel és a civilekkel fóliázza a töltést, s arról számol be, hogy a fólia, illetve az a kötözőzsineg, amely a homokzsákokat megfogja, elfogyott. Egy pillanat alatt nyilvánvalóvá vált, hogy segítséget kell kérni – kétszázötven katonát már aznap hadra fogtak.”
Az áradat megállíthatatlanul jön Magyarország és Győrújfalu felé, el is éri a Szigetközt, emelkedik a vízszint. A katasztrófavédelem a vízüggyel együtt számol, a védelmi bizottság sorra ülésezik, a lakók előbb a civilekkel – majd már a katonasággal – együtt pakolják a homokzsákokat. A töltés nem készült el időre, de állnia kellene a „sarat”, vagyis az irtózatos terhelést. „Az egyik védelmi bizottsági ülésen azt a választ kaptam, hogy ötven-ötven százalék az esély arra, hogy kibírja. Felkaptam a vizet, hogy ennyi erővel mondhatják azt is, hogy vagy igen, vagy nem. De a vízügyesek szavaiból azért azt vettem ki, hogy inkább 40–60 százalék az arány, s arra van több esély, hogy a gát kibírja. Én végig szentül hittem a sikerben, de a helyzet valóban veszélyes volt”– mondja Nagy Imre Attila.
A kitelepítés
Azt is hozzáteszi, hogy amikor a falu evakuálásáról döntöttek, „akkor már úgy éreztem, hogy az a bizonyos 60 százalék inkább 95, vagyis biztosan megússzuk a szakadást”. Ezért nem is szorgalmazza a kitelepítést. Széles Sándor is megerősíti, hogy az Országos Védekezési Törzs (budapesti) döntése után jelenti be Orbán Viktor a televízióban a kitelepítést: „Janák Emillel és Németh Józseffel (vízügyi szakemberekkel, vezetőkkel – a szerk.) bennünk is élt a »vakremény«, hogy a gát kibírja. De kintről, objektív szemmel, nyilván másképp látták. Az tény, hogy négyszáz-nyolcszáz méteren szinte hullámzott a gát, nagyon veszélyes volt a helyzet. Ha pedig a gát szakad, akkor Győrújfalu mellett az egész Alsó-Szigetköz elúszik, Győrt is beleértve.”
A falu lakosságának döntő része szabálykövető és elhagyja az otthonát. A polgármester azt mondja, annyiban valóban jó volt ez így, hogy „darabra meg tudtuk mondani, kik vannak a faluban. Ők mindannyian a gáton dolgoztak, így csak a védekezésre kellett figyelni”. Számos felajánlás érkezik a védekezésben részt vevőknek; az egyik megyei üzem, amely tejtermékeket készít, három hűtőt küld – tele tejjel és tejtermékkel. „A fiúk szóltak, hogy rendben, de ők inkább sört innának. Beültem a terepjáróba, elmentünk két töltőállomásra. Ott meglepve kérdezik tőlem – mert nyilván látták az arcomat a híradásokban – , hogy ugye maga a győrújfalui polgármester. Mondom, igen, és sörért jöttem, most arra van szükség, pontosabban arra is szükség van egy ilyen feszült helyzetben és munka után. Kihozták az összes rekeszt, ami volt, s kifizetni sem engedték. Azt mondták, homokzsákpakolás helyett ők így tudnak segíteni” – meséli Nagy Imre Attila.
Mellény mindenkire!
Abban a három napban, amikor még kétséges a gát (és a térség) sorsa, az állami vezetők sora jelenik meg a faluban. A már említett Orbán Viktor miniszterelnökkel két útja is lesz Nagy Imre Attilának. Az első este beülnek a polgármester autójába, s körbejárják a már kihalt települést. „Azt mutattam meg neki, hogy ez a falu a bérből, fizetésből élő embereké, akik sok munkával teremtették meg azokat az értékeket – házakat –, amelyeket az árvíz fenyeget.” A második út a gátra vezet, a miniszterelnök megkérdezi a polgármestert, hogy tudja-e, a zsákpakolók közül kik az ő fiai, s kik azok, akiket az állam rendelt ki védekezni. „Persze, hogy tudom. Az enyémek azok, akiken nincs mellény. Ők ugyanis nem kaptak.” Másnap Orbán Viktor a védelmi bizottság ülésén elrendeli a mellények beszerzését – mindenki számára, aki a gáton dolgozik.
Az ár halad lefelé, a falu egyik fele már örül, de a polgármester figyelmeztet, hogy a tetőzés után még veszélyesebb a helyzet, az apadásnál ugyanis „beszippanthatja” a töltést a víz. Nem következik be szerencsére ez sem, így már bevallhat még egy dolgot Nagy Imre Attila (a feleségének is): „Amikor ötven-ötven százalékot mondtak a vízügyesek, megkértem az egyik szakembert, hogy mondja meg, ha szakad a gát, milyen magasan zúdul be a víz. Két sarokpontot adtam meg: a focipályát, illetve a házunkat. Miközben sokan – a feleségemhez hasonlóan – felvitték dolgaikat az emeletre, illetve a garázsok elé két-három szinten homokzsákokat raktak, én tudtam, hogy a házunk betonkoszorújáig állt volna a víz. A tető is alig látszott volna ki…”
Helikopterek
Széles Sándor számára a nagy tanulság – persze utólag –, hogy „onnantól csak a szememnek hittem”. Az kikezdhetetlen tény, hogy a vészhelyzet konstatálása után minden létező követ megmozgattak, hogy a falu, illetve a Szigetköz megmeneküljön. „A miniszterelnök megkérdezte az akkori honvédelmi minisztertől (Hende Csabától – a szerk.), hogy mi áll még rendelkezésre. Négy katonai helikopter – ezeket szintén ide rendelték. Nappal repülhettek csak, de folyamatosan repültek is, éjszakánként pedig a karbantartásukat végezték.”
A győrújfalui polgármester naponta négyszer tölti fel a telefonját, mert hiába használ egyszerre kettőt, mind lemerül. Éjszakánként nem sokat pihen, miként a többiek sem, akik a mentésben részt vesznek. „Elcsípett két óra alvást” említi Nagy Imre Attila, Széles Sándor szintén rövid etapokra hunyhatja le a szemét a kocsiban. Több ezren erőn felül dolgoznak, segítenek – nemcsak saját dolgaik, hanem mások értékeinek megmentéséért. „Nem isteni szerencse, isteni akarat volt, hogy megmenekültünk. S a természet márciusban hóval, nyáron árvízzel üzent nekünk” – mondja ki a végszót Széles Sándor.
Június 13-án tetőzik a Duna Mohácsnál. A védekezés során 10.179.046 homokzsákot használnak fel (ebből Győrújfalunál 1,5 milliót), bennük több mint 242.500 köbméter homokkal. A gátakon 36.780 regisztrált civil önkéntes dolgozik, ám a ténylegesen dolgozó önkéntesek száma ennél jóval nagyobb. Az árvíz által közvetlenül veszélyeztetett személyek száma 206.000 fő, a kitelepítetteké 1570. Ők visszaköltözhetnek az otthonaikba. Megúsztuk.
A könyvet a 95. Ünnepi Könyvhét kínálatában is megtalálják, a rendezvényt június 13 és 15. között tartják Győrben, a Baross úton.
