Tudták, hogy Szlovákáiban a kék túra a piros? Ott az a legjelentősebb turistaút. De ha Ausztriába megyünk, ott is sok helyen a piros csík alapján kell eljutnunk két pont között. És itt nekünk győrieknek is a piros út a legfontosabb, hiszen ez vezet ki Győrből a Szigetközbe, vagy Nyúlon át Pannonhalmára. De piros úton juthatunk el a Vadálló köveken át a Prédikálószékre is, vagy a Bakonyban a Cuha-völgyében. És piros úton közlekednek azok is, akik a szív útját követik az ország számos pontján. És most már létezik egy hely, a pirosutak.hu, ami összegyűjti a vidék legszebb piros jelzésű turistaútjait.
Sokan kérdezik, amióta ki vagyok vonva a forgalomból, hogy hogy vagyok. Szerencsére mindenkinek azt tudom mondani, hogy jól. De nemcsak én érzem így, az összes vizsgálat, amit mostanában elvégeztek rajtam, nagyon pozitív irányba mutat. Aminek kisebbnek kell lenni, az kisebb, – lassan az jön már, hogy aminek el kellene tűnnie, az már nincs ott.
Lassan pont egy éve volt a balesetem, amikor eltörtem a combcsontomat. Akkor nem gondoltam volna, hogy ilyen kálvária lesz ez a 365 nap. Még leírni is hosszú. A törés után jött azonnal a műtét, majd két sztrók, mélyvénás trombózis, szívritmuszavar utáni katéteres beavatkozás, melyet követően tüdőrákot állapítottak meg, de látszott, hogy van már áttét a májamban, a csontomon és az agyamban is. Erre jött rá még egy infarktus és egy újabb katéteres beavatkozás, amikor már kaptam egy stentet is, majd a szívbillentyűmön lett valami, ami miatt endokarditisszel kezeltek a kórházban, de aztán kiderült, hogy nincs fertőzés, csak a vérrögök szabadultak el a szervezetemben. Itt tartok most.
Állítólag levették rólam a rontást… jelentsen ez bármit is.
Szeretem a számokat, mindig is szerettem. Így aztán szabadidőmben is sokszor számolok. Kiszámoltam már azt is, hogy az egy év alatt bevettem majdnem 4000 gyógyszert, vettek tőlem vagy két tucatnyiszor vért. A vénám olyan, hogy amikor legutóbb a kórházban feküdtem ahhoz, hogy a branült berakják a Varázslót kellett hívni. Szerencsére éppen szolgálatban volt. A gyógyszerek mellé injekciókat is kapok, kb. 150-et már beadtam vagy én vagy a feleségem magamnak ez alatt az idő alatt, és még nincs vége. Miután minden orvosi utasítást betartok, minden gyógyszert időben beveszek , illetve időben beadom a szurikat – így biztos vagyok benne, hogy a jó terápiához hozzáteszem én is azt, amit egy jó betegnek illik. Sok segítséget kapok, a családomtól, a munkahelyemtől, a barátaimtól. Valószínű ezért tudok olyan jó kedvűen és pozitívan állni a történethez.
Türelmes vagyok és nem sürgetem a gyógyulásomat.
Én úgy fogom fel, hogy szerencsém is van, mert tulajdonképpen az injekció beadása a legfájdalmasabb, amit elszenvedek nap, mint nap – azt hiszem így más betegek közül sokan elcserélnék a sorsomat.
A szabályok, amiket be kell tartanom nem túl bonyolultak: ne emeljek semmit ami 50 kg-nál nehezebb, illetve úgy mozgjak, hogy a pulzusom ne menjen 120 fölé. Ez már majdnem a Churchill-nak tulajdonított mondás egyik része: No sport – bár a legújabb feljegyzések szerint ezt a brit miniszterelnök soha nem mondta. Szaladgálni tehát nem szaladgálhatok, marad így a séta. Minden orvos azt mondta: sétálni bármennyit sétálhatok, de a tempóm megfelelő legyen. Mit tehet egy magamfajta figura: azért keres magának valami küldetést.
A TV-ben nemrég megnéztük a Kéktúráról szóló filmet. Azt, ahol Simonyi Balázs, az ultrafutó lefutja a több, mint ezer km-t. Látva a képeket meg ismerve a tájat, tudom, hogy ez nekem most nem opció, lehet soha nem is lesz már. Egy dolog viszont azonnal feltűnt. Sem az Országos Kéktúra , sem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra, sem az Alföldi Kéktúra – tehát összességében a Kék-kör nem érinti a Szigetközt és a Kisalföldet.
A kék mellett pedig vannak más túraútvonalak is. Ott van mindjárt a piros. Így jött az ötlet, hogy gyűjtsük össze és járjuk be elsősorban hazánk piros útjait. Az első, amire rátaláltam a kisalföldi piros út volt, a maga talán 40 méteres szintemelkedésével. Tervezzük, hogy megyünk máshová is, pl. a szívbetegeknek ajánlott budapesti utakra, vagy a bakony egyes útjaira – pl. a Cuha- völgyébe. Történetesen ezek is pirosak. Még egy szlogent is gyártottam hozzá: 1000 km séta az egészségért. Azt hiszem egy darabig mászkálhatok, mert egy szakasz sem éri el még a 10 km-t.
Ezeket a sétákat, ahová a feleségemmel megyek dokumentáljuk is. Készítettünk egy blogot is, merthogy fényképek és videók is készülnek az útleírások mellé. Leginkább saját szórakoztatásunkra készül, de ha valamelyik sorstársunk követni szeretné a példát és arra sétálni, mint mi, könnyen a nyomunkba szegődhet. A piros túra oldalt szándékosan nem foglaltam le domainként, azt meghagyjuk a profi túrázóknak, hiszen mi csak sétálunk. Ettől persze még nagy élmény nekünk.
Éppen ezért abban bízom, hogy a merre jártál az jobb téma lesz, minthogy mindenki azt kérdezi, hogy hogy vagyok? Úgyhogy akinek kedve van tartson velem, és kövesse a pirosutak.hu oldalt.
