Az oltási hét sikere a digitalizáció kudarca?

Olvasom az adatokat az oltási hétről. Az első két nap 256 ezren mentek el az ország 101 oltópontjának egyikére, azaz átlagosan naponta több, mint ezren jelentkeztek első, második vagy harmadik vakcináért. Annyira jók a számok, hogy a kiértékelésnél lehet azt a döntést hozzák: lesz még ilyen – akár már a következő héten is, hiszen a vakcina rendelkezésre áll.

Az erről szóló beszámolókban arról is írnak, hogy sokan már reggel 7 óra előtt odamennek és sorban állnak, mások ha kell órákon át várnak, az amúgy flottul és a körülményekhez képest tényleg gyorsan működő rendszerben.

Amitől számomra ez különösen érdekes, hogy én regisztrációval mentem az oltásra. Maga a művelet nem tartott tovább 5 percnél, és számtalan időpont közül tudtam választani. A bejelölt időpont előtt pár perccel érkeztem, ott nem telt el 10 perc és már meg is kaptam a szurit.

A regisztráció és a várakozás összesen nem volt negyed óra, tökéletesen működött minden. 15 perc, de inkább kevesebb.

Most meg emberek sorban állnak, ha kell 1.5-2 órát, és teljesen boldogok, hogy ilyen hamar végeztek.

A legtöbb embernek, akivel beszéltem és a héten volt időpont nélküli oltáson, minimum háromnegyed órával többet elvett az idejéből az, ami regisztrációval együtt is maximum negyed óra.

A kormány valószínű helyesen felismerte, hogy a koronavírustól való félelem mellett a digitalizációval kapcsolatos félelmek is erősek. És belátta, hogy jól van ez így. 

Hiszen akár regisztrációs hetet is szervezhettek volna pl. a nyugdíjas klubokban, ahol pár fiatal egyemista a nagyiknak pikk-pakk felviszi az adatait és máris kezükben lehetne egy olyan időpont, amikor az ember csak odamegy, megkapja, hazajön. A sorban ugyanis az emberek nagyobb része idős – ami persze logikus, hiszen ők kaptak először oltást, így nekik jár le a leghamarabb a hat hónapos védettségi idő is.

Mások mesélik, hogy a digitalizáció elutasítása mellett legalább olyan fontos érv, hogy az egésznek a hangulata így pont, mint a váró a körzeti orvosi rendelőben. Lehet közben überelni, hogy kinek hol fáj jobban, és végtére is azt a másfél-két órát simán el lehet tölteni, nincs itt semmi látnivaló.