Török István, akinek Győrben utcanév és emléktábla őrzi emlékét.
Sárvár, 1930. november 12. – Győr, 1958. december 2.: vasesztergályos.
Az általános iskola után a helyi cukorgyárban kezdett dolgozni. 1949–51 között vasesztergályos tanfolyamot végzett. Behívták katonának, jelentkezett a Kossuth Tüzértiszti Iskolára. 1953 októberében alhadnagyként szerelték le. A győri Magyar Vagon- és Gépgyárban helyezkedett el. Tagja volt a DISZ-nek, főtitkára a győri Kinizsi sportkörnek. 1956. október 25-én csatlakozott a győri tüntetéshez. Másnap az ő javaslatára vonultak a Rákóczi-laktanyához, hogy csatlakozásra bírják a katonákat. Beválasztották a parancsnokkal tárgyaló küldöttségbe. A BM Főosztályán is ő képviselte a felkelőket. Az átállt rendőrség tagja lett, alhadnagyi rangban. Október 29-én részt vett a vagongyár gyűlésén, megakadályozta, hogy bántalmazzák azokat, akiket az előző rendszer vétkeseinek tartottak. November 4-én illegalitásba vonult, röpcédulákat másolt és terjesztett. November 18-án Ausztriába, onnan az USA-ba menekült. 1957 októberében a magyar hatóságok segítségével tért vissza Magyarországra, ahol azonnal letartóztatták. A Győri Megyei Bíróság halálos ítéletét a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta, és kivégezték. Utolsó lakhely: Sárvár, Óvár u. 7.
