A Palacsinta Nap a húsvét előtti 41. napra eső kedd – a nagyböjt előestéje. Az utolsó lehetősége a háztartásokban mindenféle ételek fogyasztására, a bőséges étkezés ugyanis nagyböjtben tilos.
A néphagyomány a zsírban sütésnél, a zsír felhasználásánál kapcsolódik a palacsintához, vagyis húshagyó keddig minden olyan állati eredetű terméket el kellett fogyasztani a kamrákból, amit a böjt ideje alatt tilos volt enni. Volt tehát a tojás és volt a sütéshez szánt zsír, ehhez már csak egy kis lisztet és tejet kellett adni, máris kész volt a palacsinta, amit utána bármilyen töltelékkel asztalra tehettek.
Az angolszász országokban akkora hagyománya van ennek a napnak, hogy hosszú évek óta sorozatos versenyeket hirdetnek palacsintasütésből, palacsintaevésből, feldobásból és elkapásból és sok-sok más variációból. De megfelelő ez a nap a rekordoknak is. Pl. 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki a világ legnagyobb palacsintáját, amely 15 méter átmérőjű, 3 tonna a súlyú, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazó édesség volt.
A palacsintának nemcsak a neve változik országonként, hanem az összetétele, az állaga, a színe és a formája is.
- A franciáknál crêpe a neve a ropogós, vékony tésztájú, sok tojással és élesztővel készült édességnek.
- Az angolok egy svédcsavart tettek a készítés technológiájába, mert világos sörrel készítik.
- A magyarok többnyire a vékony tésztára esküsznek és nem csak az édes, hanem a sós változatát is készítik, de a kínálatban megtaláljuk az élesztővel készült „Kőttes”-t, és az ásványvízzel összekavart sima tésztát is.
- Az oroszok palacsintája a blini, amit élesztős-búzakorpás vagy hajdina lisztből készítenek, viszont a tölteléket nem utólagosan csavarják bele, hanem már sütés előtt keverik a tésztába. Ezért az amerikai palacsintához hasonlóan jóval párnásabb és kisebb átmérőjű a megjelenése, mint a többi európai társai.
- Az amerikai palacsinta ( pancake) tömörebb formája ellenére attól habkönnyű, mert a sütőporon kívül szódabikarbónát is kevernek a tésztájába. Az emésztését viszont már nem lehet könnyűnek nevezni, hiszen fogyasztásnál őrült mennyiségű juharsziruppal öntik nyakon. (Egyesek erre még sült bacont is képesek rátenni!)
- Ugyancsak vastagabbra sütött kisebb átmérőjű az ausztrálok és új-zélandiak kedvenc palacsintája a pikelet, ami magyarra fordítva „kis csuká”-t jelent. Hogy mitől csuka azt nem tudom, de az íze akár édes szörppel, akár friss idény gyümölcsökkel nagyon finom.
- Kínában dupla az élvezet, mert az elkészült palacsintába tekerve, apró falatokban fogyasztják az ízesre sütött pekingi kacsát.
- Marokkóban a tésztát (ataif) szintén vastagabbra sütik és már eleve édesítik sütés előtt, ha édes változatot sütnek, de készítenek sós ízűt is, zöldséges, vagy húsos töltelékkel.
- A távol-keleti palacsinták közül még a malájok egyik tésztáját (kuih dadar) emelhetjük ki, ami színében üt el a többitől, a tésztájába kevert zöld ételszínezőt tartalmazó pandan levél kivonatától.
A készítés technikájában a töltelékek változatosságában, ízében nincs hiány az egész világon, mindenki szereti, mindenki szívesen eszi.
