A világ természetvédelmi területeinek egyharmadát veszélyezteti emberi tevékenység, és a legtöbb terület védelme nem éri el valódi célját – állapította meg egy a Science tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány.
Hatmillió négyzetkilométernyi erdőség, park, természetvédelmi terület van veszélyben az olyan intenzív emberi tevékenységek miatt, mint a bányászat, fakitermelés és gazdálkodás.
Akár gazdag, akár szegény országról van szó, a természetvédelmi területek kijelölése egykettőre megtörténik, de a terület védelmének finanszírozása és a védelem biztosítása már elmarad – idézte a tanulmányt a BBC News pénteken.
A kutatók szerint a természeti örökség globális védelmezése a védett zónák létrehozásával általában a környezetvédelem sikertörténetének mondható. Mióta az országok zöme 1992-ben ratifikálta a biológiai sokféleség védelméről szóló konvenciót (CBD), a világ védett területeinek nagysága megduplázódott, és most a bolygó szárazföldi térségének csaknem 15 százaléka, óceánjainak 8 százaléka tartozik a védettséget élvező körbe.
A kutatók azonban megállapították, hogy a védett területek jó része a valóságban csak papíron élvezi a védelmet, továbbra is mindenféle megkötés nélkül folynak rajtuk az útépítések, az energetikai infrastruktúra bővítése, vagy akár városépítések is.
A szerzők hangsúlyozták, tanulmányukkal arra akartak rámutatni, hogy ezen a hatmillió négyzetkilométeren az emberi tevékenység károsítja a védeni kívánt természetet.
James Watson, az ausztráliai Queensland Egyetem professzora, a tanulmány társszerzője elmondta: egy ország sem viselkedik helyesen ebben a kérdésben. A leggazdagabb országok is engedik, hogy a nehézipar működjön a védett zónákban.
Watson szerint a tanulmány legszomorúbb része, hogy még azok az országok sem óvják megfelelően a természetvédelmi területeiket, amelyeknek igazán megvannak a szükséges forrásaik és a védelemre szoruló hihetetlen biodiverzitásuk, ilyen Ausztrália és az Egyesült Államok.
Ausztráliában például sok természetvédelmi területen folyik bányászat, fakitermelés és legeltetés.
A kutatásban megvizsgálták a csaknem 55 ezer védett területen folyó emberi tevékenységet, amelyek az egyes térségekben élő fajokra veszélyesek lehettek, egy kilométeres felbontású térképekre vetítve. A védett területek csaknem 33 százalékán tapasztalták az intenzív emberi tevékenység káros hatását, különösen Ázsia, Európa és Afrika sűrűn lakott vidékein.
Az elemzett térségek mindössze 10 százaléka bizonyult az emberi hatástól teljesen mentesnek, ezek magasan fekvő orosz és kanadai szárazföldi területek voltak.
Watson professzor megjegyezte, hogy az egyes országok legádázabb ellenségei éppen önmaguk. A világ legnagyobb része csatlakozott a biodiverzitást megőrző konvencióhoz, az egyes országoknak azonban maguknak kell tennie a területükön lévő természet megóvásáért.
Senki sem irányítja ezeket az erőfeszítéseket, nincs általános szabály, amit be kéne tartani. Így a tudományos kutatásokra hárul a feladat, hogy szembesítse az országokat a tényekkel és rámutasson, hogy cselekedniük kell a természet védelmében.
Watson hozzáfűzte: “a természeti örökség védelme ügyében kifutunk az időből, kihalási válságba kerültünk: a következő 50 évben a fajok 30 százaléka eltűnhet a bolygóról, ha nem vigyázunk megfelelően a természeti kincseinkre”.
A kutatók ugyanakkor felhívták rá a figyelmet, hogy vannak pozitív példák, amelyekből tanulni lehet: jól finanszírozott, jól működő természetvédelmi területek, amelyek rendkívül hatékonyak a fajok megóvásában.
MTI
