Almády Zoltán elmondta, hogy a Bláthy Ottó utcában található sziklaképződményt korábban egy római út maradványának hitték, de egy 1986-os kutatás során egy természetes kőzetpadnak bizonyult. A triász és jura kori, fehéres és rózsaszín mészkőben szabadon állnak a forráskürtők, ez a karsztjelenség az országban kevés helyen látható közvetlenül a felszínen.
A mostani munkálatok során a sziklapadot letisztítják a rárakódott földtől, a barlangkutatók a kürtőkből is eltávolítják az ott lévő anyagot, majd tájékoztató táblákat és padokat helyeznek el a területen.
A geológus hozzátette, hogy a források visszatérésével itt is újra víz fakadhat. A helyszíntől mintegy száz méterre az ókorban olyan bővizű forrás volt, hogy a rómaiak a természetes lejtést kihasználva innen vezettek vizet a Komárom melletti Brigetio ellátására.
Tatán jelenleg naponta több mint harmincezer köbméter víz jut a felszínre a visszatérő forrásokból, melyek az 1960-as, 70-es évek bányaművelésének hatására apadtak el. A vízkivétel megszűnésével tíz év alatt csaknem húsz méterrel nőtt a karsztvízszint magassága, számos korábban beépített területen, például lakóházak alatt is visszatértek a források.
Becslések szerint az egész térség vízháztartásának helyreállása 2050-ig is eltarthat, addig új források megjelenésére és a vízhozam növekedésére lehet számítani. A 2-3 millió évvel ezelőtti dunántúli vulkánkitörések törésvonalai mentén felszínre jutó vizek 16-22 fokosak.
A modern korban, 1886-ban Budapest egy részének vízellátását a tatai források vizéből tervezték megoldani, majd az elképzelést elvetették, mert a víz Budapestig csak 17-18 fokosra hűlt volna le.
Az önkormányzat a Magyar Földtani és Geofizikai Intézettel együttműködve elkészíti a város felszíni terepmodelljét, bemérik a várható vízfakadási helyeket, terveket készítenek a forrásfoglalások kialakítására, a megjelenő vizek elvezetésére és hasznosítására.
(MTI)
