Vasárnap én mondtam a rádióban a híreket. Ezt a több között azért is szeretem, mert így képben vagyok arról, hogy éppen mi történik a nagyvilágban. És persze át kell néznek azokat az értesítéseket is, ami a szerkesztőségbe érkezik. A nagy kutakodásba ezen az infón megakadt a szemem:
„Tájékoztatjuk Tisztelt Ügyfeleinket, hogy a 2019. október 13-i önkormányzati választásokkal összefüggésben – a részvételhez szükséges személyazonosító okmányok cseréje és kiállítása érdekében – október 12-én (szombaton) 8-19 óra között, valamint október 13-án (vasárnap) 7-19 óra között több kormányablak és okmányiroda rendkívüli nyitvatartással áll a választópolgárok rendelkezésére.”
Miután már több hónapja lejárt már a személyim, és azóta útlevéllel közlekedek, gondoltam vasárnap úgyis béke van, végre nem kell sorban állnom, lesz majd időm és bemegyek a hivatalba és elintézem ezt is.
Automatikusan az ETO Parkba indultam, hiszen ott mindig kényelmes a parkolás – de amikor felértem a Kormányablakhoz kiderült, hogy az zárva van, a Czuczor utcába kellett volna mennem. Sebaj, nem ezen a 20 percen múlik a világ, másnap ennyit biztosan elmenne a sorban állással. Tehát kocsiba be, irány a belváros.
Az épület, ahogy várni lehetett kihalt. A portás mellett két ügyintéző, látszott rajtuk: na végre jön valaki, legalább gyorsabban telik az idő. Bár rajtam kívül egyetlen ügyfél sem volt ott, azért kérnem kellett sorszámot, majd mosolyogva fogadtak, és mint a népmesében megkérdeztek, hogy mi járatban vagy itt.
Elmondtam, hogy a személyimet szeretném megújítani, mert júniusban lejárt. A biztonság kedvéért a lakcímkártyámat is átadtam.
– Aztán érvényes jogsim, vagy útlevelem az volna-e – jött a kérdés, amire büszkén feleltem, hogy hát hogy a viharba ne volna, ha kell azt is szívesen oda tudom adni.
Erre a hölgy sajnálkozva, de barátságosan visszatolta elém a személyimet.
– Nagyon sajnálom, ebben az esetben nem tudjuk ma megújítani az igazolványt, ma rendkívüli nyitvatartásunk van, csak azoknak tudjuk a kéréseit teljesíteni, akik enélkül nem tudnának elmenni szavazni.
Talán őket is meglepte, milyen vidáman fogtam fel a dolgot. Persze rájuk miért haragudnék, hiszen kedvesek voltak, a szabályt se ők találták ki. De azért a lelkem mélyén nem esett jól, hiszen így háromnegyed óra így haszontalanul elment az életemből. Azonnal tudtam, hogy hol jön vissza az idő: cserébe kihagyom az esti magyar – azeri meccset, és duplán visszanyerem azt.
Csak azt felejtettem el megkérdezni, hogy vajon hányan jártak ugyanúgy, mint én. Mert hazatérve többször is elolvastam a közleményt, de ez számomra továbbra is azt jeleni: ha lejárt a személyid, akkor ballagj be az okmányirodába – nem pedig azt, hogy ha lejárt a személyid, az útleveled és a jogosítványod is, akkor ebből a háromból az egyiket megújítják neked aznap.
