Cikkünk frissítése óta eltelt 10 hónap, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A Fenoliga-szigeten és a közelben 13 tonnás, növényevő, úgynevezett sauropodák és húsevő theropodák valamint ornithopodák vonulhattak a Krétakorban.

Valószínűleg előbb jut eszünkbe az Isztriai-félsziget kapcsán Pula és az amfiteátrum vagy Rovinj bájos kikötője és harangtornya, mint a dínók, de az őslényekért rajongóknak is meglepetéssel szolgálhat a hatórányira található lelőhely.

Dínópark, de nem úgy

Ha az elmúlt években nyaraltunk az Isztrián, biztos, hogy találkoztunk az óriási dínóparkos reklámtáblákkal, amik szinte fel sem tűntek a csúszdapark-go-kart pálya-pantiball lehetőségek hirdetései közben, hiszen eléggé jól el van látva a környék ezekkel a programokkal. A dínóparkos áthallás azonban nem véletlen, értelemszerűen megragadná a sziget a paleontológiai lelőhelyben rejlő lehetőségeket… de a nagy plasztik-őslények helyett mi most a valós tartalommal foglalkozunk.

Nyomok a krétakorból

 

Jelesen a Kamenjak-félszigeten feltárt lábnyomokkal. A felfedezést Matjaž Gogala biológusnak és Rajko Pavlovec geológusnak köszönhetjük, akik 1975-ben bukkantak rá a nyomokra. Az izgalmas felfedezést netovábbja, hogy növényevő és húsevő-mindenevő dinoszauruszok nyomait egyazon helyen tekinthetjük meg — ebből következően le tudták jegyezni a krétakori őslények útját, haladásuk sebességét, mozgásuk módját.Nem meglepő egyébként a dél-európai lelőhely, hiszen a területet valaha a meleg és sekélyvizű Tethys-tenger borította, melynek partját gazdag növény- és állatvilág jellemezte.

Az Isztria leggazdagabb lelőhelye egy zsebkendőnyi sziget, a Fenoliga, amely a Kamenjak-félsziget észak-nyugati részén található és leginkább SUP-pal vagy tengeri kajakkal érhető el, az úszás senkinek sem ajánlott, még az edzettebbeknek sem. A mindössze 150 méter hosszú szigetecskén 146 dínónyomot számoltak a kutatók, melyek leginkább sauropodák és theropodák megkövült lábnyomait formázzák, melyeket hozzávetőlegesen 90 millió éve hagyhattak itt. A növényevő sauropodákról az ellipszis-alakú nyomok mesélnek, míg a húsevő theropodák a klasszikusabb, „hüllős” nyomok tulajdonosai voltak.

Ha éppen nem bérelnénk semmilyen vízi járművet, hanem maradnánk a Kamenjak-félszigeten, akkor a Penižule beach felé vegyük az irányt, mivel itt is találunk őslény jeleket. Ahogy a Pulához közeli Veliki Brijun és a Medulinhoz közeli Marlera-félsziget is tartogat sokmillió éves fosszíliákat.

De miért maradtak meg ennyire jól konzerváltan ezek a nyomok?
Egészen elképesztő belegondolni, hogy hiába telt el 80-120 millió év, ezek a lábnyomok nem erodálódtak, nem mosta el őket a víz, nem rongálta meg őket a széljárás és a többi időjárási tényező. Hogy lehet ez? A lábnyomok keletkezése tiszta: partvidéken, nedves talajba lépnek a gigászi állatok, ez az üledék viszont kiszárad, cementálódik majd kőzet keletkezik. Ezt feltöltik kavicsok, kövek és évmilliókig megmaradnak, mígnem maga az erózió teszi láthatóvá őket.