A múlt heti fajsúlyosabb téma után egy vidámabb történetet szeretnék megosztani itt a blogban. Pár hete láttam Pierre Richard és Gérard Depardieu kb. negyven éve készített filmvígjátékát, a Balfánct. Nem mesélném el a történetet részletesen, elég talán annyi, hogy a magas szőkének mindig pechje van, de miután ez egy filmvígjáték, nyilván túléli az összes szituációt.
Pont egy ilyen karakter jutott az egyik osztrák síugróról az eszembe, szegénnyel annyi baj történik mostanság. Valószínű rajtam kívül olvasóink közül még nem sokan ismerik Jan Hörl nevét, de ha ezt végig olvassák, szerintem velem együtt örülni fognak annak, hogy most hétvégén úgy tűnik lekerült róla a rontás. (a képen ő jobbról a második.) Jöjjön akkor az elmúlt két hónapja ennek a 22 éves fiatalembernek dióhéjban, ha idén netán világbajnok lesz, talán még egy hollywoodi filmproducer is meg akarja majd filmesíteni a sztoriját.
1. hét
A síugró szezon november végén Lengyelországban kezdődött. Hörlnek nem is rosszul, hiszen az előző szezont a 27. helyen záró osztrák a kvalifikáción a 11. helyen végzett. Ennek persze sok jelentősége nincs, a legjobb ötvenben kell végezni, hogy valaki bekerüljön a versenyprogramba és ott az első sorozatból a legjobb 30 jut tovább a döntő ugráshoz.
Ahhoz viszont mégis kevés volt, hogy a kapitánytól a csapatversenyre megkapja a bizalmat. Normál esetben ennek idén sok jelentősége nem lett volna, a dobogót ugyanis előre ki lehetett volna osztani a lengyelek, a norvégok és a németek között, csak a sorrend volt igazán kérdéses. Erre mi történik? Ausztria hatalmas meglepetésre megnyerte a versenyt – főhősünk nélkül.
Ezután vasárnap az egyéni versenyen már ugye ő is szerephez jutott, de pechjére kizárták. Amikor megkapta a zöld jelzést túlságosan sokat várt és későn indult el. Ez olyan, mint amikor pl. a súlyemelő versenyen valakit a dobogóra szólítanak, és 1 perce van, hogy megkezdje a gyakorlatot. Évente ha egyszer valakivel véletlenül előfordul. Most a szezon első versenyén, mindjárt vele történt meg.
2. hét
A verseny után az osztrák csapat több tagja pozitív koronavírus tesztet produkált. Először csak és versenyzőjük a hatból – Schlierenzauer, Aschenwald – majd a szövetségi kapitány, pár nap múlva viszont már a két legnagyobb sztár Kraft és Hayböck. Úgy tűnt, hogy Hörl ezt megússza, hiszen neki az összes tesztje negatív lett – de a karanténba került. Emiatt aztán lemaradt a finnországi két VK futamról, ahová az osztrák B válogatott utazott el.
3. hét
Miután ő nem kapta el a vírust Oroszországba elutazhatott a harmadik hétvégére. Itt is két versenyt rendeztek, az első viszonylag hamar véget ért számára, a kvalifikációról ugyanis szabálytalan ruha miatt kizárták. Ez azért elég gyakori a VK-ban, nincs olyan hétvége, hogy ne kerülne legalább egy-egy ugró emiatt bajba, mert mindenki a határon van, és néha valaki átcsúszik.
Jött a második nap, ami ha lehet még rosszabb forgatókönyvet hozott: most ugyanis négy osztrák – köztük Hörl is – pozitív koronavírus tesztet produkált. Nemcsak, hogy nem állhatott rajthoz, hanem még az is elég problémás volt, hogy Nyizsnyij Tagilból hogyan jut haza. Ez végül is megoldódott.
4. hét
A koronavírus miatt márciusról elhalasztották a Sírepülő Világbajnokságot, és éppen erre a hétre rakták be, ahová az első körben pozitív tesztet produkáló osztrákok számára éppen letelt a karantén – Hayböck remek versenyzéssel a negyedik helyen zárt – de nyilván azok, akik az előző héten kerültek bajba, nekik esélyük nem volt, hogy indulhassanak. Jan Hörl ismét karanténba került – és TV-n keresztül nézhette, hogy hogyan produkálnak a planicai sáncon a többiek.
5. hét
A karácsony előtti utolsó hétvége Svájcé, ilyenkor az engelbergi sáncon ugranak a versenyzők. Itt érte el élete legjobb eredményét Jan Hörl – egy évvel korábban a harmadik volt. Letelt már számára a karantén, a szövetségi kapitány viszont mégis kihagyta és a kontinentális kupára küldte versenyezni. Vagyis a B Ligába. Itt azért kitett magáért, hiszen a szombati versenyt megnyerte, a pénteki és a vasárnapi ugrásoknál pedig ezüstérmes lett. Mindez éppen elég volt arra, hogy Ausztria ne 6, hanem 7 ugrót indíthasson a Négysáncverseny mind a négy futamán. Hörl így hetedikként visszakerült a csapatba.
6-7. hét
A világ leghíresebb síugró viadala, a Négysáncverseny. Erről valószínű azok is hallottak, akik nem nézik hétről hétre a futamokat úgy, mint én. Hagyományosan Oberstdorfban indul, ahol Hörl remek versenyzéssel a 11., majd az új év első napján, Garmisch-Partenkirchenben a 21. helyen zárt. Joggal bízott abban, hogy akkor a pechszériája megforult, hiszen a két német állomás után már Ausztriában folytatódott a sorozat. Neki hazai pályán.
Innsbruckban viszont szinte mindig problémát okoz a szél, ezúttal Jan barátunk húzta a rövidebbet és nem jutott be a második fordulóba, így nem kapott Világkupa pontot. Bischofshofenben pedig ha lehet még rosszabbul járt. Az első edzés után fel kellett adnia a versenyt, mert nem bírták a térdei. Kizárások, karantén, pozitív teszt után jött a sérülés – ez még úgysem volt a szezonban.
8. hét
Az orvosi stáb a vizsgálatok után kiderítette, szerencsére nem kell őt műteni, hiszen akkor már véget is ért volna számára a szezon. Titisee-Neustadtba nyilván még nem utazhatott el. Az osztrákok nagy sztárja, a Világkupa címvédője Stefan Kraft viszont eredetileg úgy volt, hogy a Négysáncverseny után a hátproblémái miatt pihen. Erős Pista mégis rajthoz állt, és remekül szerepelt – először áll a dobogóra a szezonban. Kérdésessé vált, hogy Hörl ha rendben lesz, vajon lesz-e helye a csapatban?
9. hét
Lett. Eljött a mostani hét, amikor Hörl csillagjai visszatértek a megfelelő pályára. Zakopanéba Kraft már nem utazott el, és visszakerülhetett ő is a csapatba. Sőt. Jól ugrott az edzésen is, Widhölzl kapitány így benevezi a négy fős csapatversenybe is. Ahol a lengyelek a toronymagas esélyesek, mögöttük pedig sokan megint norvég – német csatát vártak a dobogóért. Ausztria ha jól teljesít talán ötödik lehet.
Erre mi történik?
Az osztrák csapatból megint mindenki tökéletes ugrásokat produkál, s bár sokáig a második pozícióban álltak a magasan vezető lengyelek mögött, de a lengyel Stekala utolsó előttiként nagyot hibázott, így az utolsó ugrás előtt a sógorok az élre álltak. És meg is tudják tartani az előnyt, így a szezon második VK csapatversenyén is övék az aranyérem – és ezúttal már Jan Hörl nyakába is kerül egy belőle.
A vasárnapi egyéni versenyen ismét hátszélben ugranak a sportolók – ezt nem segíti őket. A második körbe a tíz TOP versenyző általában bekerül, a másik húsz helyre negyvenen pályáznak. Ahogy azt várni lehetett, nyilván Hörl kapta közülük a legnagyobb hátszelet, s bár sokáig kérdéses a továbbjutása, végül sikerült. Éppen bejutott a legjobb harminc közé – a harmadik legalacsonyabb rajtszámmal – vagyis ez csak két nála gyengébben rangsorolt ugrónak sikerült, és nyolc nála esélyesebbet megelőzött. A döntő sorozatban az elsők között ugrott és egy nagyon rövid ideig az élen is állt, végül egy helyet javítva a pozícióján összességében a 28. helyen végzett.
Egy hét múlva Finnországba, Lahtiba utazik a mezőny. Újra lesz csapatverseny és egyéni is. Ha tovább javul a formája, még az is elképzelhető, hogy Kraft, Hayböck és Huber mellől ki tudja szorítani Aschenwaldot és Schlierenzauert is a VB csapatból, erre egy hónapja lesz.
Látva azt, hogy honnan állt fel bizto lehet benne mindenki: ő soha, de soha ne addja fel.
Ez ugyanis az egyetlen módja, hogy valaki leszedje magáról a rontást.
