Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Az emberek hiába jó szándékúak, nem tudják, hogy a vízimadarak etetése felesleges, hiszen találnak maguknak táplálékot – osztja meg tapasztalatait a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

Lehet, hogy nem szeretnénk ezt hallani, de igaz: a felelőtlen etetésnek semmi köze a madarak segítéséhez, éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli akár pusztulásra az állatokat!

A madár- és természetvédelmi hatóságok és szervezetek a világ minden táján küzdenek a vízimadarak etetése ellen, ugyanis ez az egyik legrosszabb dolog, amit jó szándék címszóval vadon élő állatokkal tehetünk.

Az egyesület honlapján rávilágít arra, hogy a harminc éve nem tapasztalt keménységű fagyokat hozó 2016/2017-es tél szomorú tapasztalatai, a tömeges madárelhullások és a közösségi fórumokon sajnálatos módon terjedő téves híresztelések rávilágítottak arra, hogy a madarak és az emberek védelme érdekében Magyarországon is beszélni kell a témáról.

Leszögezik, hogy a vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően eltérnek az énekesmadarakétól, amelyek nyugodtan látogathatják az etetőket. Ugyanez a vízimadarak esetében rendkívül rossz, ugyanis rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező, ráadásul még az emberi egészséget is veszélyezteti.

A „rideg” tények

  • a növényevő vízimadarak (récék, kacsák, ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan)
  • az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata (még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történne!) „öngyilkos” viselkedésváltozást okoz: már néhány hét alatt jelentős mértékben vagy akár teljesen kikapcsolja a természetes táplálkozást és a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést is
  • az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje (hónapok, évek óta) fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” diéta, ide értve a kacsaetető automaták pelletét is (!), megbetegíti a madarakat, emésztőszervi gyulladást okoz, a másik jellemző tünetként jelentkező hiánybetegségek legsúlyosabb, a fiókák röpképtelenségét okozó egyik formájának külön neve is van („angyalszárny-betegség”)
  • a vízimadarak etetése minden esetben élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését, ami világszerte, Európában és Magyarországon is a legfőbb oka az agrárterületek, állat-, madár- és növényvilága pusztulásának
  • helyi patkányinváziót okoz
  • a vízimadarakat etetők felelősek a hattyúk és récék horognyeléséért, a madarak lábára tekeredő horgászzsinórok okozta láb amputációkért, és a madarak által úszás és repülés közben maguk után húzott, akár több méteres horgászzsinór okozta felakadásért
  • növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt
  • önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz
  • elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot
  • szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt („elmocsarasodást”)
  • rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket
  • a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyes lehet

Fontos megjegyezni, hogy helyenként a járókelőket hamis információkkal ellátó kacsaetető automatákat a megtévesztő nevű Élővizeinkért Alapítvány üzemelteti, ami gyakorlatilag egy fizetős kacsaetető automatákat üzemeltető vállalkozás, amelynek célja pusztán a bevételszerzés.

Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.