Robert Cornelius 1809-ben született Philadelphiában. Magániskolába járt és különös fogékonyságot mutatott a kémia iránt. Tanulmányai végeztével apja lámpagyárában kezdett dolgozni, ahol ezüstözésre és fémpolírozásra szakosodott.
Joseph Saxton amerikai feltaláló a gyárban kereste fel Corneliust, hogy készítsen ezüstlapot a philadelphiai Central középiskola diákjairól készülő dagerrotípiájához. Utóbbiról úgy tartják, a legrégebbi fénykép, amely az Egyesült Államokban készült. A Saxtonnal való közös munkát követően Cornelius érdeklődni kezdett a fényképészet iránt.
Saját kémiai és kohászati ismereteit felhasználva, Paul Beck Goddard vegyész segítségével Cornelius megpróbálta tökéletesíteni a dagerrotípiát. 1839 októberében a családi lámpaboltban készített magáról egy képet, mely a valaha volt első szelfiként vonult be a történelembe, nem mellékesen pedig ez a legrégebbi ismert szándékos emberportré is, amelyet az Egyesült Államokban készítettek. Érdekesség, hogy ez a szelfi bizony még nem egyetlen pillanatot örökít meg, a korabeli technika ugyanis megkívánta, hogy az alany 10-15 percig mozdulatlanul üljön a masina előtt.
Cornelius nagy sikert aratott a szoláris lámpa feltalálásával is. Abban az időben bálnaolajat használtak a lámpákban, ám az nagyon megdrágult. Cornelius továbbfejlesztette az akkoriban széles körű használatban lévő brit lámpák technológiáját, lehetővé téve, hogy azokat bálnaolaj helyett disznózsírral is működtetni lehessen. 1843-ban kérelmezte és meg is kapta a szabadalmat a szoláris lámpára. Az új találmány rendkívül népszerűnek bizonyult, így az Egyesült Államokban, majd Európában is forgalmazni kezdték. Cornelius később kidolgozta és szabadalmaztatta a gázlámpák elektromos szikrával történő meggyújtásának technológiáját is.
A világ első szelfije egyébként kevéssé Corneliusnak, sokkal inkább az egyik tanítványának, Marcus Aurelius Rootnak köszönhetően maradt fenn. Ő volt a The Camera and The Pencil című kiadvány szerzője, amely az amerikai fotográfia kezdeteinek történetét mesélte el. A könyv 1876-ban felkeltette Julius Sachse, a neves philadelphiai fotós és az American Journal of Photography szerkesztőjének figyelmét. Ennek kapcsán interjúkat is készített Corneliusszal, aki elmondta, hogy 1839 októberében kezdett fényképezni. Állítására azonban egészen 1975-ig nem találtak bizonyítékot, amikor is az Amerikai Filozófiai Társaság egyik könyvtárosa rábukkant a Cornelius által készített felvételekre, köztük az első szelfire is.
A dagerrotípiát ma a Kongresszusi Könyvtár őrzi.
