Vásárokban, piacon, jeles ünnepeken jutottunk hozzá eddig a legtöbbször, igazi ünnep volt, ha kürtőskalácsot vehettünk. Manapság már üzletekben is árulják, de mi magunk is könnyedén elkészíthetjük!
A kürtőskalács egyszerre székely, erdélyi és magyar sütemény. 2015. decembere óta hungarikum, akkor magyar termékként nyilvántartásba vette az Európai Unió , bár bizonyos források szerint a kürtőskalács egy német eredetű édesség, valamint Románia is a sajátjának vallja.
Neve onnan eredhet, hogy a friss, gőzölgő sült, csonkakúppalást alakú tészta a tűzhelyek kürtőjére emlékeztet. Tudomásunk szerint a sütemény nevének mai alakja (kürtőskalács), nyomtatásban először egy 1926-os kiadású, a Brassói Lapok könyvosztálya által megjelentetett „Biri néni szakácskönyve” című kiadványban jelent meg.
Már az ókori görögök is sütöttek valamit, ami hasonló volt a kürtőskalácshoz, egy jó vastag dorongra raktak fel kőttestésztát és obeliász kenyérnek nevezték. Az első receptleírás azonban csak 1450 körül, a heidelbergi kéziratban jelent meg. Eszerint sütődorongra kelt tésztából készült csíkot kell föltekerni csavarvonal alakban, majd tojássárgájával való kenegetés után lehet azt kisütni.
A legegyszerűbb internetről rendelni, ma már ezerféle formában és minőségben kaphatóak a szabadtéri parázson is használható fadorongok. Mielőtt választanánk, érdemes azonban eldöntenünk, hogy több kisebb, vagy inkább kevesebb, de nagyobb méretű kalácssütőre ruházunk-e be. Eszerint válogassunk a fahengerek között.
Sok értelme nincs, ha magunk álljunk neki fabrikálni ilyen sütőket. Viszont nagyon jó alternatíva lehet a sörösdoboz, amit körbetekerünk alufóliával és megkenünk egy pici olajjal. Tökéletesen használhatók ezek is!
a kürtőskalács akkor finom, ha kívül ropog, belül pedig puha. Nem gondolnánk, de a legtöbb a liszten múlik, ezért is fontos, hogy jó minőségű finomlisztből álljunk neki a gyúrásnak. A kelt tésztánk állagra fontos, hogy jó puha legyen, így könnyebben lehet dolgozni vele. Ha új sütőhengert veszünk, akkor azt érdemes egy napig csak áztatni olajban. Fontos még, hogy a tésztacsíkokat, miután feltekertük a fára, és kicsit összesodortuk, érdemes még pihentetni, hagyni a sütőhengeren is kelni a tésztát.
Hozzávalók
- 1 kg finomliszt
- 10 dkg vaj (65% zsírtartalmú)
- 2 db tojás
- 1 dkg só
- 20-100 dkg porcukor
- 2 dkg friss élesztő (vagy 1 csomag instant)
- 0.5 l tej
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 citromból nyert citromhéj
Első lépésként egy kis pohár (1 dl) langyos tejben szétmorzsoljuk, és felfuttatjuk az élesztőt. Nagy méretű tálba tesszük a lisztet, beleöntjük az élesztős tejet, majd a maradék tej kivételével a többi összetevőt is hozzáadjuk (a vajat megolvaszthatjuk a művelet előtt). A tejet gyúrás közben adagoljunk a tésztához, figyelve arra, hogy az kemény maradjon. A tésztát legalább tíz percig gyúrnunk kell.
Nagyon fontos, hogy ne adjunk a tésztához túl sok tejet, mert gyengévé válhat, ami megnehezíti a sütést (a tészta le fog szakadni, és beleesik a parázsba). Ugyancsak használhatatlan lesz a tészta, ha túl száraz és törékeny marad. A meggyúrt tésztát takarjuk le, és hagyjuk kelni, amíg a térfogata körülbelül a kétszeresére nő.
A tészta feltekerése
A tésztát kétféleképpen készíthetjük elő. Az első módszer szerint sodrófával körülbelül 1,5 cm vastagságú lappá nyújtjuk, és ezt spirál alakban körbevágjuk úgy, hogy a tésztacsík szélessége 1,5–2 cm legyen. Azt is megtehetjük, hogy a tésztacsíkot mindezek után megsodorjuk. A második módszer szerint addig sodorjuk két kézzel a tésztát, amíg kb. (több darabban) 3 m hosszú és kb. 1,5 cm vastagságú, hengeres alakú tésztacsíkot kapunk.
A sütőhengert célszerű kb. 50 Celsius fokra előmelegíteni, aztán kenjük be vajjal vagy olajjal, majd kezdjük rá föltekerni a tésztát. A rögzítés érdekében a tésztacsík elejét és végét dugjuk az első, illetve az utolsó menet alá. Amennyiben lapos tésztacsíkot tekerünk a fára, annak menetei össze kell érjenek. Abban az esetben viszont, amikor a hengerre sodort tésztacsíkot tekerünk, a menetek között rést kell hagynunk, amelynek szélessége legfeljebb a sodort tészta vastagságával egyező lehet.
A következő lépés a sütemény felszínének az elsimítása és cukrozása. Ehhez szükségünk lesz még 500–600 g kristálycukorra, amelyből 120–200 g-ot használunk majd fel.
Ezután a tésztával betekert sütőhengert finoman és egyenletesen nyomva a cukorba hengergetjük (forgatjuk), amíg a tészta egyenletes vastagságú és sima felszínű lesz. Ha sodort tésztát használtunk, a menetek széleinek össze kell érniük. Ezután a nyers kürtőskalács már egyből süthető is, de a sütés előtt legfeljebb 5 perces utókelesztést is beiktathatunk. Miután készre sütöttük, szinte azonnal, egy nagyobb tengelyirányú koppintással le is válik a tészta a fáról.
A kürtöskalács egyébként – ahogy a kelttészták általában – több napon át remekül megtartja a minőségét, ha azonnal nem fogy el, nem kell kétsége esni, még 3 nap után is élvezhető marad az íze.
