Bán Aladár, aki első sikerét Pápán aratta, ahol 1887-ben elnyerte a kollégium legjobb poétája számára kiírt díjat.
Várpalota, 1871. november 3. – Budapest, 1960. szeptember 26. magyar költő, műfordító, irodalomtörténész, folklorista.
Az elemi iskola elvégzése után csak saját szorgalmára és tehetségére támaszkodva végezhette tanulmányait. Középiskoláit Veszprémben a piaristáknál kezdte, Pápán a református kollégiumban folytatta és Székesfehérvárott fejezte be. Ciszterci szerzetesnek készült, de kilépett a rendből. Már diákkorában verselgetett, első sikerét Pápán aratta, ahol 1887-ben elnyerte a kollégium legjobb poétája számára kiírt díjat.
1896-ban a Budapesti Tudományegyetemen tanári oklevelet és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Az egyetem elvégzése után négy évig Temesvárott, 1900-1932 között Budapesten gimnáziumi tanár volt. A tanári pálya mellett részt vett az irodalmi, a tudományos életben és a közéletben is. Előbb tagja, majd titkára és főtitkára volt a Néprajzi Társaságnak. 1920-ban intenzíven bekapcsolódott a Turáni Társaság tevékenységébe. A társaság alelnöke és Finn-Észt Intézetének vezetője volt. 1921-1936 közötti időszakban szerkesztette a Turán című folyóiratot. Kezdeményezője, szervezője és társelnöke volt az ún. finnugor kultúrkongresszusoknak. Tevékenységének eredményeként öt ilyen kongresszust is megrendeztek.
