„Húsz éve nem tudunk érdemi előrelépést elérni abba, hogy az itt élő közösségek és az itt megtalálható természeti értékek szempontjainak figyelembe vételével sor kerüljön ennek a függő ügynek a rendezésére” – jegyezte meg a bizottsági ülést követő sajtótájékoztatón Jávor Benedek (LMP), a bizottság elnöke.
A politikus a bizottság ülésén azt mondta, „a magyar kormány nem teheti meg, hogy nem használja ki az utolsó kártyáját”, és nem kér egyértelmű állásfoglalást a másfél évtizeddel ezelőtti hágai döntés vízmegosztást érintő részéről, hogy aztán a rá jutó vízmennyiség ismeretében dolgozhasson ki műszaki megoldást a helyzet rendezésére.
Kepli Lajos (Jobbik) azt emelte ki: a népi kezdeményezés túlmutat önmagán, mivel ezzel „újra kiszabadult a szellem a palackból”, és tabuk nélkül lehet beszélni a témáról. Egyben kifogásolta, hogy a hágai ítélet óta nem volt olyan magyar külügyi vezetés, amely „határozottan odacsapott volna az asztalra” ebben a témában.
Fejér Andor (Fidesz) megjegyezte: közép-tisza-vidéki képviselőként átérzi a probléma súlyát, hiszen ott is az jelenti a problémát, hogy az ember beavatkozása miatt vagy túl magas, vagy túl alacsony a vízszint.
Az eseményen felszólalt több, a témában érintett civil szervezet is. Tóásó Gyula, a Szigetközi Természetvédelmi Egyesület elnöke arról beszélt: a megoldás kidolgozása során figyelembe kell venni, hogy az elterelés után az Öreg-Duna átlagos vízszintje több méterrel is alacsonyabb a mellékágrendszerénél, ezért az általuk kidogozott megoldás három fenékküszöb beépítésével számol.
Fűzfa Zoltán, a Pisztráng Kör Egyesület vezetője – jelezve, ők is ezt a megoldást tartják „versenyképesnek” – azt emelte ki: a vízszint-különbséget nem csupán a bős-nagymarosi erőműrendszer kiépítése okozta, hanem a folyamszabályozás. Ennek az eredménye, hogy 1930 és 1990 között több mint másfél méterrel esett a főág vízszintje.
Lajtmann József, a Reflex Környezetvédelmi Egyesület korábbi elnöke a tömörülés képviseletében ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem szabad gátak köz szorítani a folyót, a magyar és a szlovák kormánynak pedig, amelyek korábban „mindent egyszerre akartak megoldani”, csomagokra kellene bontania a tárgyalások témáit. Gruber Tamás, a WWF magyarországi Vizes Élőhelyek Projektjének vezetője annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a műszaki megoldásokról ne a törvényhozás döntsön, hanem a szakma.
Babos Attila, Dunaszeg polgármestere, a Szigetközi Fejlesztési Tanács elnöke az ülést követő sajtótájékoztatón azt emelte ki: a térség településeinek elemi érdeke, hogy szabályozható és közel állandó legyen a folyók vízszintje, ez ugyanis feltétele a már elkészült turizmusfejlesztési projektek megvalósításának.
Ezért a Szigetköz mind a 28 településének polgármestere által aláírt petíciót adott át Nagy István mosonmagyaróvári polgármesternek, fideszes országgyűlési képviselőnek, amelyben a térség rehabilitációját, fejlesztését, a vízszint azonnali emelését kérik a kormányzattól.