A Vizes Élőhelyek Világnapja
A Ramsar egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike. Az egyezmény állandó bizottsága 1996 októberében megtartott 19. találkozóján hivatalosan is elfogadta, hogy minden év február 2-a a ramsari egyezmény aláírásának emlékére a Vizes élőhelyek világnapja legyen, ami lehetőséget nyújt mind az aláíró kormányoknak, mind a társadalmi szervezeteknek, illetve az állampolgároknak, hogy kisebb-nagyobb akciókkal hívják fel környezetük figyelmét a vizes élőhelyek értékeire, védelmére, az erőforrások bölcs használatára.
Az egyre fokozódó emberi beavatkozás hatására a 20. század közepére olyan mértékben összezsugorodtak a vizes élőhelyek, hogy óhatatlanul szükségessé vált az ökoszisztémák hosszú távú megőrzését szolgáló nemzetközi szintű összefogás.
Bár az alapítók között csak 18 ország szerepelt, az egyezményhez az elmúlt három és fél évtized folyamán több mint 130 ország csatlakozott. A csatlakozás feltétele, hogy az adott ország legalább egy, a kritériumoknak megfelelő vizes élőhellyel rendelkezzen.
A Szerzetesek Világnapja
I. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította a szerzetesek világnapjává február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony napját.
Gyertyaszentelő nevezetes nap az időjóslásban is. Általában úgy vélik, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik, ezért „Gyertyaszentelőkör inkább a farkas ordítson be az ablakon, mint a nap süssön”. A Mura vidéken úgy tartották: „Gyertyaszentelőkör, ha esik a hó, fúj a szél, Nem tart sokáig a tél.” A Drávaszögben gyertyát szúrtak a földbe. Ha mélyen lehetett leszúrni a sárba, akkor sokáig fog még tartani a tél. A Bács megyei Topolyán úgy tartották, hogy minél hosszabb jégcsapok lógnak e napon az ereszről, annál hosszabb kukoricacsövek teremnek majd.
Ismert a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg.
