Egy új kutatás szerint a légszennyezés hosszú távon a dohányzáshoz hasonló mértékben képes tüdőtágulatot okozni.
Egy friss tanulmány alapján már 3 ppb-nyi (3 milliárdod rész) ózonszint-különbség is jelentősen növelheti a tüdőtágulat kockázatát hosszú távon – írja a Washingtoni Egyetem oldala. Míg számos veszélyes anyag koncentrációja egyre csökken a légkörben a különböző szabályozások miatt, addig az ózon szintje továbbra is emelkedik. A felszín közelében lévő ózon igen káros, szemben a nagy légköri magasságban az ultraibolya sugárzást elnyelővel.
A légszennyező anyagokból napsütés hatására lejátszódó reakciók során elsősorban nyáron, 15°C feletti hőmérsékleten alakul ki az ózon, és az ún. fotokémiai szmog jellemző összetevője. A hőmérséklet növekedése segíti e reakciók hatékonyságát, vagyis nagyobb melegben több ózon jön létre a szennyeződésekből.
A kutatók hat amerikai városban (amelyek Győrhöz hasonló mikroklímával rendelkeznek) elemezték a légszennyező anyagokat, emellett egy 2000-2018 közötti légzőszervi elemzés adatait felhasználva közel 7 ezer embert is megvizsgáltak. Az analízis során a csapat összefüggést talált a szennyezés mértéke és a tüdőtágulatos esetek között.
A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a légszennyezés milyen mértékben képes hozzájárulni a betegség kialakulásához a nemdohányzók körében. A szakértő hozzátette, a szennyeződések a dohányzáshoz hasonló hatással járnak, korábban épp a dohányzást tekintették a tüdőtágulat fő okozójának. 3 ppm növekedés a felszíni ózon mennyiségében megfeleltethető annak a hatásnak, amit 29 év során napi egy doboz cigaretta elszívása vált ki.
Amennyiben nem szorul vissza az ózon létrejöttéhez alapanyagokat biztosító fosszilis energiaforrások használata, a felszíni ózon koncentrációja tovább emelkedik majd, ez pedig egyre több megbetegedést okozhat.
Forrás: National Geographic
