A festõóriás képei közül 33-at – a munkácsi származású, Amerikában élõ mûgyûjtõ-üzletember, Pákh Imre magángyûjteményének darabjait, a Békés megyei Munkácsy Mihály Múzeum közel 50 relikviájának társaságában – Gyõrött, a Széchenyi tér 4. szám alatti épületben tekinthetik meg az érdeklõdõk.
A fennállásának 150. évfordulóját ebben az évben ünneplõ Xántus János Megyei Múzeum kiállítóhelyén már hetek óta komoly elõkészületek folynak, hiszen a megyeszékhelyre érkezõ képeknek és kiállítási tárgyaknak méltó, ugyanakkor a biztonsági, mûemlékvédelmi elõírásoknak megfelelõ körülményeket és feltételeket kell biztosítani.
Így például a kiállítóhely megvilágításának speciális, mûtárgyvédelmi igényeknek kell megfelelnie. Munkácsy ugyanis – számos kortársához hasonlóan – bitumenes aláfestést használt képein. A bitumen barnásfekete tónusa jól kiemeli a ráfestett színeket és sokáig nedvesen maradó anyaga olajos fényt ad a festéknek. Mivel azonban soha nem szárad meg teljesen és melegedésnél mindig újra felolvad, állandó mozgásban van, idõvel magába szívja és elfeketíti a színeket és ráfolyhat a fölötte levõ olajfestékre is. A speciális világítás, miként az állandó szinten tartott hõmérséklet megakadályozza a kép felszínének melegedését és ezáltal a bitumenes alapozás ?aknamunkáját”.
A kiállításhoz a mûgyûjtõ-tulajdonos is számos feltételt szabott, amelyek a korhû megjelenítést, illetve a mûtárgyak biztonságát szolgálják. Ennek megfelelõen a kiállítótermeket vörös színûre kell festeni, miként azt a XIX. században is tették. E megoldás eredete a XVIII. század közepéig illetve a klasszikus ókorba nyúlik vissza. A pompeji ásatások során – amelyek az 1700-as évek második felében indultak meg – számos olyan elõkelõ lakóházat találtak, amelyekben a helyiségek falát vörösre festették és a falak közepére táblaképeket festettek. E megoldást az antikvitás iránti egyre fokozódó érzékenység követendõ példává emelte: a kastélyok és városi paloták, nagypolgári otthonok képtárainak, valamint a múzeumok kiállítóhelyeinek falai ettõl kezdve – pompeji – vörös színben pompáztak. A késõbbiek során, jellemzõen a XX. században e gyakorlat kikopott, ám manapság újra egyre több múzeumban – melyek általában az 1800-as években jöttek létre – rekonstruálják az eredeti XIX. századi festést. A festési munkálatok jól haladnak, a felsõ szintrõl lefele haladva a pompeji vörös festés után az ablakok, ajtók mázolása, a szegélylécek felhelyezése és a villanyszerelés utáni apróbb javítások következnek. Ezzel párhuzamosan a villanyszerelõk a külföldrõl érkezett speciális, hideg fényt adó lámpatestek felrakását végzik. Március 2-án, hétfõn megkezdõdik a biztonsági berendezések felszerelése.
A szervezõk várják a szponzorok további támogatását. A Xántus múzeum munkatársainak tájékoztatása szerint – többek között – szükség lenne például: ruhatári pultra, guruló ruhatári fogasokra, 2-3 kávéházi asztalkára 8-12 székkel, 30 székre, 1 db LCD tévékészülékre és 4-6 támlátlan padra az 1-2. emeleti kiállítótérbe.
Összeállította: Székely Zoltán mûvészettörténész
