A csend még a mesében sem oldja meg a problémát

Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, ahol képviselőket választottak. A hangulat nem volt túl vidám, mert volt akit megvádoltak ezzel-azzal, és olyan is, aki úgy hagyta cserben a társait, hogy közben az el nem végzett munka jutalmát be akarta zsebelni….

Ha majd ebből a sztoriból egyszer mese lesz, már az elején tudni fogjuk, kik a pozitív és kik a negatív szereplők. Most még sok kérdőjel nem egyenesedett ki, hiszen az indulat erősebb, mint a tények utáni vágy – és a cselekvés főbb szereplői se nagyon törekednek arra, hogy a szürke foltokról kiderüljön mi az, ami fehér, és mi az, ami fekete.
.
A gyerekeknek a helyes értékrend, a megfelelő magatartás és viselkedés szabályainak elsajátításában a mese egy nélkülözhetetlen eszköz. A legtöbb mesében megtalálható a büntetés és jutalmazás valamilyen formában – például a jó elnyeri a fele királyságot és a királylány kezét, a rossz pedig elbujdokololhat, mert kiközösítik. De a mesékben gyakori jelenség a feloldozás és a megbocsátás motívuma is – ilyenkor mindig van valami elvárt teljesítmény, pl. hét évig szolgálni kell valakit.
.
Egyszer egy kitűnő győri színésztől hallottam, hogy át kellett írniuk egy nagyon ismert mesét, mert aki kérte abban a hitben élt, hogy a gyerekeket a büntetés megfélemlíti, így a bábszínházi jelenetben talán Vitéz Lászlónak nem lehetett se bottal, se palacsintasütővel fejbe kólintani az ördögöt.
.
Elkezdődött hát az előadás, és az első büntetés elmaradt. Aztán a második is. És igen-igen, a harmadik is. Az ördögöt nem kólintották fejbe palacsintasütővel, csak rászóltak, hogy többet ilyet ne csináljon.
.
Persze, nem fogadott szót.
.
A nézőtéren viszont már érezhető volt a feszültség, a kicsik nem érezték arányban a bűnt és a büntetést. Csak csendben figyelték mi jön.
.
Így ment ez egészen az előadás végéig, büntetés nélkül, így amikor az előadás vége felé a főhős kiszólt közéjük: – Gyerekek, ez megint rossz fát tett a tűzre, mi legyen most?
.
Tudják mi történt? Korábban kértek rá néhány botütést, ekkor viszont elképesztő reakciók jöttek.
.
– Öld meg! – kiáltotta először csak egy valaki, aztán a többiek is.
.
Nyilván a meséhez szokott picik nem tudták, hogy ez pontosan mit jelent, de az alkotók ekkor érezhették, hogy a felgyülemlett feszültség és a sorozatosan elmaradó büntetés miatt egyszerre akartak egy nagyon nagy büntetést kiosztani a gyerekek.
.
Nem a mi dolgunk, hogy ítéletet mondjunk a szereplőkről, egyrészt magánemberként ezt úgyis mindenki megteszi saját maga, másrészt léteznek már azok a szervezetek, akik remélhetőleg a tények ismeretében fel tudják menteni vagy el tudják marasztalni a szereplőket. Arra viszont lehetőséget tudunk adni, hogy elhangozzanak az indulatoktól lecsupaszított vélemények – pro és kontra egyaránt.
.
Amíg ez nem következik be, addig viszont maradnak az indulatok… aztán ha sokáig így marad a keserűséget felváltja majd a közöny. Az lesz a legrosszabb, hiszen akkor már senki nem lesz kíváncsi a közéletre.