Az orosz haditengerészet megkapta a Project 677 Lada sorozatgyártás első tengeralattjáróját, a Kronstadtot, mely dízel meghajtású.
Az új hajó átadását a fejlesztéskor fellépő problémák hátráltatták, ám az amerikai haditengerészettel ellentétben, Oroszország továbbra is elkötelezett a hagyományos meghajtású tengeralattjárók felállításában, a nukleáris meghajtású mellett.
A Zvezda , az orosz védelmi minisztérium médiahálózata január végén számolt be az Északi Flotta tengeralattjáró hadrendbe állításáról. A murmanszki Poljarnijban a haditengerészet bázisán tartott ünnepségen az orosz haditengerészet Szent András zászlaját a haditengerészet vezetője, Nyikolaj Evmenov adta át az új tengeralattjáró parancsnokának.
A szentpétervári Admralitás Hajógyárban épített Kronstadt körülbelül 200 láb, közel 61 méter hosszú, vízkiszorítása pedig 2700 tonna. Fegyverzete magában foglalja a Kalibr szárazföldi támadású cirkálórakétákat – az oroszok által az ukrajnai háborúban széles körben használt fegyvert –, amelyeket a hat 21 hüvelykes torpedócsőből indíthatnak, melyeket meg lehet tölteni torpedókkal vagy aknákkal is.
Az orosz védelmi minisztérium azt állítja, hogy a merülési mélység meghaladja a 300 métert (984 láb), és viszonylag hosszú ideig képes víz alatt maradni anélkül, hogy a felszínre kellene jönnie az akkumulátorok feltöltéséhez.
További figyelemre méltó jellemzők közé tartozik a kiterjedt automatizálás, ami miatt mindössze 35 fős személyzet szükséges a működtetésére.
A Kronstadt hátulnézete az Északi Flotta 161. tengeralattjáró-osztályába való beüzemeléskor. /Orosz Védelmi Minisztérium/
„Új felszerelések egész sorát építettük meg, több mint 130 egységet, amelyeket új elvek alapján hoztunk létre, amelyek lehetővé tették, hogy ez a hajó fejlettebb és harckészebb legyen” – mondta Igor Vilnit, a Tengerészeti Tervező Iroda vezérigazgatója.
Az elmúlt 10 évben az orosz védelmi minisztérium azt állítja , hogy a haditengerészet 24 különböző kivitelű tengeralattjárót kapott – nyolcszor többet, mint az előző évtizedben.
A tervek szerint ezen hajókat levegő-független meghajtási rendszerrel (AIP) szerelték volna fel, ami nagymértékben meghosszabbítaná a víz alatt maradás idejét, és nehezebbé tenné az észlelésüket. Ha az AIP megfelelően működik, dízel-elektromos tengeralattjárót tud biztosítani olyan képességekkel, amelyek megközelítik az atommeghajtású támadó tengeralattjárókét, bár korlátozott mértékben és csak bizonyos módokon.
Az AIP hiányát a lítium-ion akkumulátorok használatával küszöbölnék ki, ami egy növekvő tendencia, bár nem világos, hogy ez a helyzet a Kronstadt vagy jövőbeli testvérhajói esetében.
Ha mégis így lenne, ezek a tengeralattjárók extrém víz alatti maradásra lennének képesek, nagyon csendes működés mellett.
