Cikkünk frissítése óta eltelt 12 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
New Yorkban helyi idő szerint 8 óra 46 perckor (magyar idő szerint 14.46), majd 9 óra 3 perckor (magyar idő szerint 15.03) két, „élő bombaként” használt, eltérített utasszállító repülőgépet vezettek a Világkereskedelmi Központ (World Trade Center) két ikertornyába. A tornyok 9.59-kor, illetve 10.29-kor leomlottak, a romok alatti tüzet csak december közepére sikerült eloltani. Washingtonban egy harmadik eltérített gép az amerikai védelmi minisztériumra, a Pentagonra zuhant, amelynek egyes részei összeomlottak.
Egy negyedik gép – amelyet szintén merényletre akartak felhasználni – az utasok ellenállása miatt Pittsburgh közelében zuhant le. A később közzétett hivatalos adatok szerint a New York-i ikertornyok elleni támadásban 2749-en haltak meg; a terrortámadás az Egyesült Államokban összesen közel 3000 halálos áldozatot követelt, köztük 343 tűzoltó hősi halált halt.
2001. szeptember 11-én tizennégyezer ember 102 percen át küzdött az életéért a Világkereskedelmi Központban. A bent ragadt embereknek messze nem geopolitikai, hanem nagyon is helyi problémákkal kellett szembenézniük: például azzal, hogy feszítsenek ki egy beszorult ajtót, miként haladjanak keresztül egy égő folyosón, vagy másszanak meg több tucat emeletnyi lépcsőt. Már a katasztrófa után olyan tűzoltók is jelentkeztek a helyszínen, akik aznap nem voltak szolgálatban, illetve a váltás után nem mentek haza, hanem a szolgálatba lépőkkel együtt mentek a helyszínre, ezért először nem tudták pontosan, hogy hány tűzoltó vesztette életét.
Az Ikertornyok katasztrófájánál bekövetkezett emberveszteség minden eddigi elképzelhető eseményt felülmúlt. Másodpercek alatt gyakorlatilag valamennyi elsőként kivonult tűzoltó – beosztásra, rendfokozatra való tekintet nélkül – életét vesztette. Az elsőként helyszínre érkező tűzoltók túlnyomórészt a manhattan-i őrségeken teljesítettek szolgálatot. Az iszonyat és a rémület ugyanúgy hatalmába kerítette a nagy fizikai és pszichikai megterheléshez szokott emberi tragédiákkal gyakran szembesülő tűzoltókat, mint az átlagembereket. Látni lehetett kétségbeesetten síró tűzoltókat, a médiában horrorisztikus, apokaliptikus képeket. A felfoghatatlan katasztrófa helyszínén készült képek, filmfelvételek kitörölhetetlenül emlékezetünkbe vésődtek.
