Még a rendőrségnek is cáfolni kellett egy hírt, ami az otpercpiheno.hu oldalon jelent meg, olyan sokan bedőltek neki. Ami egy paródiaoldal, ha megnézzük az impresszumát azonnal meg is tudjuk, hogy semmi nem igaz, amit leírnak, kivéve a maga az impresszum. Paródaioldal, mint a Hírdcsárda – még akkor is ha kevésbé vicces, és éppen ezért kevésbé ismert is.
Miért dőlünk be ezeknek az álhíreknek? Leginkább azért, mert a félelmeinkre hatnak. Szeretteinket biztonságban szeretnénk tudni, legtöbbször indulatot gerenrálnak bennünk, amivel kikapcsolják az agyunkban a gondolkodást, és csak az érzelmeink vezérelnek. Ennek köszönhető elsősorban, hogy sok kutatásban egészen elképesztő eredményt olvashattunk: a közösségi oldalakon a megosztások 70%-a esetében – leírom számmal is, tehát hetven százaléka esetében – aki megosztja azt, az a címnél és a nyitóképnél tovább nem is olvasta még a hírt.
Így történt ez most is. Ha bárki megnézte volna, hogy honnan származik, pedig egy kattintással nyilvánvaló válik, hogy az egész egy ordas kamu.
Magát az írást, mint vicc számomra is nehéz minősíteni, de hát nem vagyunk egyformák, biztos van, aki jót nevetett rajta. Legalább az az egy valaki aki írta.
De mi az, ami árulkodó jel lehet?
- Nézd meg a forrást. Ha rákattintassz az oldalra, az impresszumból általában ki is derül, hogy mi a cél – esetünkben a paródiák és álhírek terjesztése. Ha nem ez a célod, ne add tovább amit írnak. Ha nincs impresszum, biztos kamu.
- Nézd meg a dátumot. Nagyon sok esetben régi cikkek születnek újra és újra – legutóbb a kajak-kenu éremtáblázatot osztotta meg valaki, stílusosan a 2016-ost és reklamált, hogy erről miért nimcs hír.
- Mindent nagybetűvel írtak a címben. Ez minimum gyanakvóvá kell, hogy tegyen!
- Az URL próbál hasonlítani egy létező oldaléra, éppen csak egy kicsit más. Ebből rengeteg van. Itt egy szép hosszú lista. Általános elv, hogy ha egy ismért “márka” valamilyen szótaggal megtoldott nevéről van szó, esetleg az oldal a .info vagy .eu-ra végzőik, valószínűleg álhíroldalról van szó.
- Csak ők írják meg, senki más. Ha találsz egy nagyon szenzációs hírt és pl. a hirkeresőn nem találod, lehet annak oka van. Itt talán azt lehet kimondani szabálynak, ha amit olvasunk az szélsőséges indulatokat vált ki belőlünk, de a hírt a nagyobb híroldalak égse vették át, akkor valószínű nem igaz.
- Ellenőrizd a szerzőt. Ha senki nem vállalja, hogy ő írta, valószínű messze áll az igazságtól. Persze kamu nevet is lehet írni.
Én miután komolyabb tartalomfogyasztó vagyok, kialakítottam magamnak egy szabályt, vannak amit alapból meg se nyitok és el se olvasom:
- Ami a jóindulatomra hat, és úgy kezdi, hogy segíts egy megosztással
- Amikor hihetetlen katasztrófákat és tragédiákat mutatnak be
- Ha csodaszert kínálnak vagy lelepleznek egy óriási titkot
Claire Wardle a felhasználó által létrehozott tartalom, az ellenőrzés és a félrevezető információk egyik vezető szakértője azt mondja: a 8 P az oka annak, hogy mindez kialakult, talán egyiket sem kell magyarázni.
1. Pongyola újságírás
2. Paródia
3. Provokáció
4. Passzió
5. Pártosság
6. Profit
7. Politikai befolyás
8. Propaganda
Aki szeretne még többet megtudni, nézze meg a TED előadást a szakértőnek, magyar fordítással itt érhető el.
Nyilvánvaló, olykor én is besétálok a csapdába, még akkor is, ha tudom mire figyeljek. De azt már most látom, a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása éppen az lesz, hogy különbséget tudjunk tenni hiteles és álinformációk között. Ehhez az első lépés az, hogy a legárulkodóbb jeleket mindenki fel tudja ismerni. Talán ez a mostani álhír, éppen ebben segített, hogy egy kicsit mindenki gyanakvóbbá váljon. És akkor lehet, hogy ha viccnek gyenge is volt, mégis volt értelme.
