Cikkünk frissítése óta eltelt 5 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
A digitális tartalomgyártók ma alapvetően két irányból próbálják megnyerni a fogyazstókat. Egyrészt professzionális technkával próbálják a lehető legtöbb kattintást elérni, ennek érdekében pedig olyan témákat dolgoznak fel, melyek már a címükben is figyelemfelkeltőek, sokszor fesztültséget vagy indulatot generálnak. A szeretet és az utálat egyszerre vonz százezreket, olykor milliókat a monitor elé. A másik irány a véletlenül vagy szándékosan amatőr megoldás: az esetlenség, az én is tudnék ilyet csinálni, és az ez már annyira rossz, hogy már jó – ezek is hozhatják a rendkívül magas nézettséget.
.
Egy ilyen hatalmas tartalomzajban olykor nehezen találunk rá olyan kezdeményezésekre, amik eltérnek ezektől a trendektől – de szerencsére az éremnek ezúttal is van egy harmadik oldala. Egy ilyen nagyszerű ötlet Hajós András sorozata, a Dalfutár. Egy hosszabb szünet után szerencsére most novemberben újra folytatódik a műsor, én is azok közé tartozom, aki már nagyon várta. (tisztességesen végig néztem, és a végén feliratkoztam, mert igen, a mi korosztályunknak ez nem fontos, de ha ilyen kérés van, akkor a feladatot értjük 🙂 )
.
Ha valaki nem látta a műsort, a legjobb ha pótolja. Az alapötlet az, amitől zseniális: a műsorvezető felkér egy zeneszerzőt, egy dalszövegírót, egy producert és egy énekest arra, hogy mutassák meg, hogyan készül egy produkció úgy, hogy mindegyikük a saját területéért felel. Az egészben az az izgalmas, hogy ők nem is tudnak egymásról, így amikor a szövegíró megkapja a dallamot fogalma sincs arról, hogy ki az alkotó, de még annyit sem tud, hogy férfi vagy női énekes lesz az előadó.
.
A műsor első részében a négy művészt ismerhetjük meg – kik ők, hogyan gondolkodnak a zenéről – míg a második etapban összegyűlnek egy hangstúdióban, hogy immár együtt közösen létrehozzanak valamit. Ebben az esetben a dalt.
.
Most, hogy már egy lemeznyi produkciót létrehozott a műsor – az első hat adás még a SuperTV2-n futott, aztán ettől az évtől átköltözött a Youtube csatornára – mostanra már kijelenthető: a 21. századi magyar televíziózás egyik legértékesebb alkotását követheti mindenki, aki Hajós Andrással tart.
.
Egyszerre tud ugyanis megfelelni a mai kor igényeinek és a bulvár elburjánzása előtti hangulatnak. Vagyis úgy ismerhetjük meg a művészeknek a magánéletét, hogy a tartalom sokkal a fontosabb, mint a csillogás. Emellett azt is jó látni, hogy az operatőri és vágói munka is úgy követi a trendeket, hogy közben ez is letisztult és nem egy folyamatos videoklippet látunk.
.
Amikor úgy tíz éve a Mandoki Soulmates Győrben lépett fel, szerencsére ugyanúgy, mint pl. az idei nyárnyitó koncerteken, akkor is mi Oxygenesek készítettük a projektoros kivetítésre a felvételeket. A próbák előtt kérdeztük a zenekart és a műszakot, hogy mire számítsunk – milyen fény- és látványtechnika az, amihez alkalmazkodni kell majd az operatőreinknek. Azt mondták: semmiféle hókuszpókusz nem lesz: ők csak simán zenélnek.
.
Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – számomra az elmúlt húsz év egyik legjobb koncertjét ők produkálták – egyszerűen a zene mindent vitt, mint snapszerben a piros ász. Egyetlen percig sem hiányzott semmiféle egyéb csillogás.
.
A Dalfutár is ilyen, amikor minden a helyén van. Nem törekednek arra, hogy a dalokkal megfeleljenek a mai kor elvárásainak, egyszerűen az fontos, hogy ők elégedettek legyenek. Hiszem azt, ha valamit, amit én készítek az nekem tetszik, nagyobb eséllyel fog másoknak is. De nyilván benne van a kockázat, hogy mi van, ha nem talál be a zene – és igen, ahogy másoknak, úgy nekem sem tetszik az összes, de ez egyáltalán nem baj. De ha nem is tetszik a dal, akkor is folyamatosan a képernyő előtt tart az alkotás folyamata, eddig még minden epizódra kíváncsi voltam az elejétől a végéig.
..
Ráadásul szerintem hozzám hasonlóan sokan Bereczki Zoltánt eddig csak színészként vagy énekesként láthatták, és nem is gondolnák, hogy milyen jó képességű zenei producer. És Kőhalmi Zoltánt is inkább a stand up világából, mint dalszövegíróként ismerhettük – eddig. A legjobb az egészben viszont az, hogy úgy láthatjuk a kreatív folyamat néhány kiragadott pillanatát, hogy közben az is kiderül, hogy ki milyen alázattal és együttműködve járul hozzá az aktuális dal sikeréhez. A legnagyobb értéke az, hogy látjuk milyen tisztelettel állnak hozzá a közös örömzenéhez az alkotók, és nem mindenki olyan, mint amilyennek a bulvársajtóban megjelent hírek alapján gondolnánk.
.
AAz új évad első részében, meghallgatva a korábbi kommenteket már élő zenével hozták létre a produkciót. Ezt hosszú távon komoly csapdának érzem, mert egy zenekar mindig több különböző karakterből áll, és így nehéz ugyanolyan súllyal kezelni őket, mint amikor csak egy-egy személyre kell koncentrálni. Ami a produkciót illeti: a műsor továbbra is remek, talán jobb is lett, mint maga a dal, de hát ez ettől érdekes, hogy lehet róla beszélgetni, mert elférnek egymás mellett akár az ellentétes vélemények is. Nekem példul tetszik az intro, de aztán az éneket az elején halknak vagy erőtlennek érzem, azután viszont benne van az a rövid motívum, ami miatt valóban lehet ez a Sziget himnusza, amire lehet reklámspotot építeni. Egyáltalán nem hiányoznak belőle azok a klasszikus himnuszi követelmények, amik sablonossá tették volna a produkciót – ez a legjobb az egészben, hogy mindenki úgy tudja megőrizni a stílusát, hogy közben kilép a keretből.
.
Személyes kedvencem ez a dal, természetesen a második rész végére is lehet tekerni, csak nem érdemes:
..
[embedyt] https://www.youtube.com/watch?v=O8o-WQQ_4SE[/embedyt]
.
A nézettség ma még nem követeli vissza a TV képernyőjére a produkciót – de talán hétről hétre többen kattintanak majd rá, és ennek segítségével akár évekig folytatódhat ez a sorozat. De ha az alkotók és a támogatók úgy látják jónak, hogy akkor lehet megőrizni a szellemiségét és akkor nem kell felesleges kompromisszumokat kötni, ha marad minden csak a neten, akkor inkább maradjon így.
.
Jómagam egy tanácsot azért adnék: a Dalfutár ragályos. Ha egyet megnéztünk, látni akarjuk mindet. Ez mondjuk nem nehéz, hiszen csak meg kell keresni a neten, de készüljünk fel rá, hogy ez olyan, mint egy jó könyv: egyrészt nem tudjuk learkni, másrészt keresni fogjuk az írótól a folytatást.
.
Éppen ezért máris idemásolom a linket, hogy ne kelljen keresgéni: ez itt a Dalfutár új youtube csatornája:https://www.
.
Mindenkinek nagyon jó szórakozást kívánok!
