Cikkünk frissítése óta eltelt 2 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Több mint öt évszázaddal ezelőtt az olasz zseni, Leonardo da Vinci elkészítette egy lebegő eszköz tervrajzát, melyet ma da Vinci helikoptereként ismernek.

Az biztos, hogy nem hasonlít a mai helikopterekre, lapos rotorlapátjaikkal, amelyek repülőgépszárnyként működnek. A híres vázlaton inkább a központi tengelye körül spirálisan körbefutó, csavarszerű függőleges pengét láthatunk, amely a DNS-molekulák által ismertté tett hélix alak egy változata.

De hogyan is működik ez a fura szerkezet?

Gondoljunk csak a hajócsavar vízre gyakorolt ??hatására. A pengék forgása eltolja a vizet, Isaac Newton harmadik törvénye pedig a hajó előretolását írja le. Hasonlóképpen Leonardo légcsavarja lefelé nyomja a levegőt, ez pedig felfelé hajtja a hajóját. Ha a csavar forgása olyan sebességgel valósítható meg, amely a hajónál nagyobb tömegű levegőt kiszorít, a vízi jármű felemelkedik a levegőben. A kialakítás alapvetően megbízható.

Da Vinci projektje leállt a terveknél, mert hiányoztak azok a modern anyagok, amelyek egy könnyű és tartós penge készítéséhez szükségesek. A spirálcsavart úgy írta le, mintha vászonból készült volna, amelynek pórusait keményítővel tömítették volna el. Emellett hiányzott a folyamatos hajtóerő is egy ilyen géphez. A forgattyúkat forgató emberek álmukban sem álmodhattak repülésről: túlságosan nehezek és túl gyengék ahhoz, hogy elegendő erőt termeljenek ahhoz, hogy felemeljék magukat.

Viszont az évszázadok során sokakat foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon felemelkedhet-e Leonardo találmánya?

Az elmúlt években apró, lebegő repülőgépek forradalmát éljük. A pici motorok és műszerek lehetővé teszik a pehelysúlyú drónok repülését is. 2020-ban egy mérnökhallgatókból álló csapat nagyon részletesen tanulmányozta az aerodinamikai és egyéb gyakorlati tényezőket, melyek ahhoz szükségesek, hogy da Vinci helikoptere felszállhasson. Úgy gondolták, hogy a csavarrendszer módosításával készíthetnek egy modern drónt, amely valóban repülhet.

A függőleges légcsavartengely, amelyhez a gerendák rögzülnek, alumíniumból készült, amely képes a legjobb kompromisszumot fenntartani a csőátmérő, a csőszélesség, a szilárdság és a gerendák rögzítésének képessége között. A mérnökök olyan elképesztő módosításokat is javasoltak, mint a szénszálas karokra felfüggesztett apró volfrámsúlyok, amelyeket úgy hangoltak, hogy rezonáljanak a csavarban rejlő rezgési módokkal, és elnyeljék azokat.

A tesztrepüléshez egy drón légcsavarjait piros műanyag csavarlapátokra cserélték, amelyeket a da Vinci tervei alapján végzett számításaik szerint készítettek. Szerintetek működött a dolog? Mutatjuk!