Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont kutatói elsőként mutatták ki, hogy ehhez elég a ragadozó ízeltlábúak puszta jelenléte is.
A szipókás rovarok közül számos veszélyes mezőgazdasági kártevő kerül ki. Közülük kiemelten jelentősek a levéltetvek és a kabócák, amelyek tömeges megjelenésükkel nemcsak a növényi nedvek szívogatásával okoznak károkat, hanem hatványozottan azzal, hogy számos növényi betegség kórokozóit képesek átvinni növényről növényre – ezeknek a kórokozóknak az úgynevezett vektorai. Az ilyen terjedés során a kórokozók, így a növényi vírusok is messzemenőkig alkalmazkodnak vektoruk biológiájához és viselkedéséhez. Hatékonyabb terjedésük érdekében képesek akár azok viselkedését is manipulálni, például annak érdekében hogy minél pontosabban bejuthassanak a szaporodásukhoz legmegfelelőbb növényi szövetekbe. Az MTA ATK Növényvédelmi Intézetében Samu Ferenc laborjában a búza aberráns fejlődését és ezáltal terméscsökkenését okozó búzatörpülés-vírus és az őt kizárólagosan terjesztő csíkos gabonakabóca rendszerét tanulmányozzák behatóan, hogy megállapítsák a kabócák vírusterjesztésének gyenge pontjait.
A búzatörpülés-vírus – mint ezt a kutatócsoportnak sikerült kimutatni – kizárólag gazdanövényei (fűfélék, köztük kalászos gabonák) edénynyalábjainak háncsszövetében képes szaporodni. A vektor kabócafaj pedig pontosan a gabonalevelek ezen részéből szeret leginkább táplálkozni, miközben a felszívott növényi nedvekkel együtt a vírusok is szervezetébe kerülnek.
A vírusrészecskék aztán a kabócák nyálmirigyében gyűlnek össze, koncentrálódnak, hogy a következő növényszívogatásakor minél nagyobb hatékonysággal átadódhassanak. A fertőzés főleg a fiatal gabonanövényen – például búzán – késő ősszel következik be. A vírus a vektorkabócák populációjával együtt a nyári aratás és az őszi vetés közt a táblaszegélyekben található fűféléken tudja átvészelni a „gabonamentes” időszakot. A kutatók ökológiai vizsgálataik révén eddig is gyanították, de legutóbb molekuláris gyomortartalom-vizsgálatok révén konkrétan is kimutatták, hogy a gabonatáblákban is előforduló, de a szegélyekben kifejezetten gyakori pókfaj, a sovány karolópók fontos tápláléka a kabóca. Ebből az is következik, hogy amennyiben a pókok képesek gyéríteni a kabócapopulációkat, akkor ez a búzatörpülés-vírus terjedését is korlátozni fogja.
A Nature Scientific Reports folyóiratban nemrég megjelent cikkükben az MTA ATK kutatói arról számoltak be, hogy a pókok nemcsak a kabócák elfogyasztásával akadályozhatják meg a vírus terjedését, hanem akár puszta jelenlétük, a tőlük való „félelem” is oly módon befolyásolhatja a kabócák táplálkozási viselkedését, hogy az ne kedvezzen a vírus terjedésének. A ragadozó jelenléte keltette félelem fontos ökológiai hatása ha nem is közismert, de ismert jelenség. És nem csak az emlősök körében, ahol a magasabb kognitív kapacitás miatt jobban magyarázható a félelem megléte, hanem az ízeltlábúak körében is. Épp e kutatócsoport mutatta ki, hogy a tökbogarak levélfogyasztására milyen gátló hatással bír a farkaspókok jelenléte.
Kísérletsorozatukban a kutatók az országban egyedül alkalmazott elektropenetrográfiás méréssel azt tudták kimutatni, hogy a levél mélyében zajló (vagyis közönséges megfigyeléssel nem vizsgálható) szívó táplálkozás mely fázisai jelennek meg pók jelenlétében és anélkül. Eredményeik alapján a kabócák, ha pókot érzékeltek a közelükben, gyakorta el sem érték a táplálkozás végső fázisát jelentő háncsszöveti szívogatást, vagyis azt a fázist, amelyben a vírus átadása és felvétele lehetséges lenne. Ezen túl a pókok hatására összességében is ritkábban, késleltetve került sor táplálkozásukra. A kabócák viselkedésének specifikus megváltozása alapján a pókok vírusterjedést korlátozó szerepe valószínűsíthető.
Forrás: www.mta.hu
