A zsúfolásig megtelt teremben az idõsebb generáció mellett, akik már élõben láthatták az Aranycsapat briliáns játékát, szép számban képviseltették magukat a fiatalok is.
Jenõ bácsi korát meghazudtoló fiatalossággal ismertette pályafutását, Radnóti Ákos elnök és Fekete Dávid alelnök közremûködésével. Mint elmondta, az Aranycsapat egyetlen vidéki tagjaként (ti. Dombóváron született) többszörösen is bizonyítania kellett. Korosztályát a ??30-as évek gyermekeinek? nevezte, hiszen abban a gimnáziumban, ahol 1943-ban érettségizett, már volt focipálya és ki is használták ennek minden lehetõségét. Beválasztása a válogatottba nem ment zökkenõmentesen, mivel gyakori betegsége a folyamatos, kiegyensúlyozott játékát veszélyeztette, ezért a manduláját el kellett távolítani. Buzánszky az NBI-ben még csatárként játszott, ám a válogatottba már hátvédként került be Sebes Gusztáv szövetségi kapitány idején.
A legendás hátvéd felidézte az évszázad mérkõzésének minden mozzanatát, s ugyanilyen részletességgel mesélte el az 1954-es VB döntõn történteket is. Megtudtuk, hogy semmi sem igaz abból a szóbeszédbõl, hogy a meccset ?megbundázták?. A legfõbb ok a csapat fáradtsága volt, az, hogy éjszaka nem tudtak rendesen pihenni és hogy az angol játékvezetõk sem voltak korrektek a magyar csapattal. Buzánszky 49-szeres válogatottként vonult vissza az ?50-es évek második felében.
A mai magyar foci helyzetérõl elmondta: szerinte hiányzik a korábban meglévõ igyekezet és kitartás a focistákból, ill. hiány van hozzáértõ edzõkbõl is.
Buzánszky útravalóul azt adta a fiataloknak, hogy sportoljanak, és ha tehetségesek, semmiképp se legyenek középszerûek, mert az a legnagyobb bûn, amit elkövethetnek.
Mi sem mutatja jobban az közönség Aranycsapat iránti szeretetét, mint hogy az elõadás után Jenõ bácsi csak kb. háromnegyedórás autogram-osztás után tudta elhagyni a termet.
