Több, mint egy új játszótér

Cikkünk frissítése óta eltelt 4 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

Mikor ott jártam még üres volt és el volt kerítve, de mire ezt a történetet megírom, már lehet hogy birtokba is veszik a gyerekek a Vásárcsarnok melletti játszóteret. Hetek óta figyelem az építését, de nem is maga a játszótér érdekel, hanem azok az apróságok, amit sokszor a tervezéskor figyelmen kívül szoktak hagyni.

Én gyermekként főként a télen jártam erre. Az akkori Nagy István utcából (ma Földes Gábor) pár percre volt ez a domb, s amikor ha leesett a hó, mindig jókat lehetett itt szánkózni. Mostanában ugyan enyhébbek a telek és erre egyre kevesebb az alkalom, hogy szánkóra pattanjunk – mégis sikerült a játszóteret és a mellette kialakított sétányt úgy elhelyezni, hogy arról az oldalról, ahonnan a legmesszebb lehet csúszni, maradt egy széles sáv a szánkózásra is. Talán a legtöbben megtalálják a számításaikat – ha már évekkel ezelőtt az Adyvárosi-tó melletti domb legjobb lejtőjét ebből a szempontból a vár miatt be kellett áldozni.

A másik, ami tetszik, az a kutyásoknak kialakított agility pálya. De talán nem is a benne elhelyezett akadályok a legfontosabbak, hanem az, hogy oda is tettek lámpákat. Ez nyáron annyira nyilván nem szükséges, de kutyás barátaim közül többen is mondták, hogy az év felében, amikor már délután 6 óra után már sötét van, milyen jó lenne ha az elkerített kutyafuttatókban is lenne közvilágítás. Úgy tűnik, itt és most ez is megvalósul, és ha beválik máshol is pótolják ezt.

Ezek olyan apró figyelmességek, melyek számomra azt mutatják, hogy a tervező nem csak összedobott valamit rutinból, hanem igyekezett a lehető legtöbb információt beszerezni és a lehető legjobb megoldással előrukkolni.

Nyilván a most ültetett fák még túl sok árnyékot nem adnak, de évről évre ez a helyzet is javulni fog. A legnagyobb hőségben amúgy is jobb, ha nem „főzzük meg” a gyerekünket, hanem tartunk közösen egy kis sziesztát. Az még nekünk is jól jöhet, hiszen ahogy pár napja hallottam valakitől: a gyermekkori büntetéseink a felnőttkorra úgy alakulnak át, hogy azok lesznek a vágyaink. Az ebéd utáni alvás igénye mindenképp!