Az, hogy mindkettő hungarikummá vált. Nézzük a részleteket!
Mit tudhatunk a székelykapuról?
„A Hungarikum Bizottság döntése értelmében hungarikummá vált a székelykapu mint a faragóművészet és a díszítőművészet értékét őrző, hagyományos erdélyi építészeti elem, amely a székelyföldi régió házainak bejáratánál és kertek kapuinál látható.”
A jellegzetes ácstechnikával készült fedeles nagykapu, a középkori város-, vár- és udvarházkapukból alakult ki. A 17. századtól a székelyföldi kaputípus egyre élesebben elkülönült faragott díszítményeivel és a kiskapu fölötti, úgynevezett kaputükör igényes dekorálásával a más vidékek kötött nagykapuitól, Székelyföld igazi látványosságává, kulturális relikviájává vált.
Szintén felkerült a listára a lángos
Készítésének hagyománya szorosan összefügg a kenyérsütés tradíciójával. S hogy melyik a tökéletes gasztronómiai ízélmény? A közepes vastagságú, nem túl olajos, belül puha, kívül roppanós.
Nőtt az Értéktár listája is
A Magyar Értéktár egy sajátos szerkezetű tanyatípussal, a bokortanyákkal bővült. Az országban egyedülálló bokortanyás településszerkezet a 18. század közepétől a Nyírségben alakult ki.
Szintén bekerült az Értéktárba a zselici hársméz, amelyet évszázadok óta termelnek a Somogy vármegyei őshonos hárserdőkben.
(A képen Pávai kapu (1761) a Haszmann Pál Múzeum udvarán. Fotó forrása: Kovászna Megyei Művelődési Központ)
