Szitnyai Zoltán, akinek írásait lapok, folyóiratok közölték.
Selmecbánya, 1893. május 27. – Salzburg, 1978. június 11.: író, újságíró.
A jogot Budapesten végezte, 1917-től 1927-ig Győrött városi tisztviselő volt. Még a megelőző évben megjelent első novelláskötete Az én arcom címmel. Írásai az első győri években jobbára a Dunántúli Hírlapban jelentek meg. 1919. január 3. és március 29. között részt vett a Győri Élet című irodalmi, művészeti és politikai hetiszemle munkájában. 1921-től tagja a Kisfaludy Irodalmi Körnek. Írásait lapok, folyóiratok közölték, igazi írói korszaka azonban 1927-től, Budapestre költözésétől számítható. Irodalmi munkásságában bőven felhasználta győri évtizede élményeit. Különösen az Élni akarok szereplői és helyzetei hangolták ellene a közvéleményt. Feszült lett a viszony a város és az író között, később azonban a győri élmények kevésbé azonosíthatóan jelentek meg műveiben. A kapcsolatok rendeződésének jele, hogy 1934-ben ismét beválasztották a Kisfaludy Irodalmi Körbe. Mint a „nyilas mozgalom szellemi hátvédje”, háborús bűnösnek minősült, ötesztendei börtönbüntetésre ítélték. Kegyelmet kapott, 1946-ban Nyugatra távozott, ahol folytatta irodalmi tevékenységét.
