Egy kulturális antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy olyanok vagyunk, mint az emberi csigák, a zsebünkben hordjuk az otthonunkat, a mobil telefonunkat. Ezek miatt képesek vagyunk elhanyagolni társas kapcsolatainkat, barátainkat is.
A UCL antropológiai csoportja éveken át dokumentálta kilenc ország okostelefon használatát, és ebből kiderült, hogy úgy éreznek iránta, mint az otthonuk iránt. Az okostelefon nem egy eszköz, hanem már olyan, mint egy hely, ahol élünk. Úgy működünk, hogy bármikor, amikor elővesszük telefonunkat, eltűnhetünk, hazamehetünk hozzá.
Ha egy étteremben körül nézünk, akkor rengeteg párt látunk, vagy fiatalok csoportját is akár, akik ugyan fizikailag együtt vannak, de ülnek egymással szemben, és nem beszélgetnek, hanem a telefonjukat nyomkodják, érzelmileg tehát teljesen egyedül vannak.
Az okostelefon nyújtotta otthon, szemben a valódival, nem a pihenés színtere, mert folyton megszakíthatja a munkahelyi kommunikáció, vagy a közösségi média. Ez nem egy menedék, ahol megpihenhetünk, biztonságban vagyunk, hiszen folyton érnek az ingerek, a munkahelyi elvárások nem szűnnek meg, hiszen így folyton elérhetőek vagyunk, nem tudunk kikapcsolni.
Ha valóban ki akarunk kapcsolni, és fókuszálni emberi kapcsolatainkra, akkor ki kell kapcsolódnunk az okostelefon otthonunkból is.
