A beteg emberek és az állatok védőszentje.
Remete (avagy: Téli) Szent Antal tehetős családba született, ám árvaságra jutott. Isteni sugallatra javait elajándékozta és életét elmélkedésnek szentelte. Bölcsességeit, fiatal szerzeteseknek szóló tanácsait leveleiben hagyta az utókorra.
Szent Antal a háziállatok védőszentjeként ismert. A XVI. századig Magyarországon is megszentelték az állatokat január 17-én és bár a szokás átmenetileg feledésbe merült, később felbukkant a Délvidéken, immár a nyári (Páduai) Szent Antal napján (június 13.).
A Szent Antalról elnevezett (t-alakú) keresztet hatásosnak tartották bőrbetegség, járvány és kígyómarás ellen is.
Antal a gyógyító szentek egyike. A legenda szerint ereklyéje két férfinak hozott gyógyulást egy ismeretlen kórból, mely lehetett orbánc, a bakteriális fertőzés okozta, a régi korban sokszor halállal végződő bőrgyulladás; vagy az anyarozs okozta mérgezés. A csodatétel nyomán akkoriban minden, hasonló tüneteket mutató beteg állapotot Szent Antal tüzének neveztek, ugyanis az orbáncban magas láz, a mérgezésben égető fájdalom jelentkezik. A két férfi hálából kórházat építtetett.
Sokan hittek abban is, hogy az orbáncos betegről le lehet venni a tüzet, ha három, Antal nevű ember megáll a beteg ágya mellett, ott elszív egy pipa dohányt, és a betegre fújja a füstöt. A pipát tűzkővel és taplóval kellett meggyújtani, hétszeri csiholással.
