Mint rámutatott, az alkotások magukon viselik a klasszikus formákat, a historizmusra jellemző formai elemeket, és kifejezik a korabeli ízlésvilágot. Az öntöttvasművességről a legtöbb embernek az öntöttvas kályha jut eszébe, míg a tárlaton látható műtárgyak azt mutatják meg, hogy a művészi vasöntési technológia alkalmazásával művészi teljesítmény érhető el.
A művészi vasöntés technológiája az ipari forradalommal együtt érkezett Magyarországra. A legrégebbi emlékek a felvidéki Kisgaram (Rhónic) kincstári üzeméből valók, ám valóban európai rangú finomöntödeként a Schönborn grófok tulajdonában lévő, Munkács környéki vasgyár szelestói és frigyesfalvi öntödéje tevékenykedett 1835-től. Ezek az üzemek 1848-tól már önálló tervezésű modellekkel jelentek meg. A kisplasztikák, az áttört tálak, az íróasztali készletek és más használati tárgyak Schossel András szobrászművész irányításával készültek.
A művészi öntöttvas virágkora a 19. század fordulóján véget ért, de az igényes formázással készített dísztárgyak és használati eszközök a múlt század közepéig helyet kaptak a polgári otthonokban.
(MTI)
